Volt egyszer...

...egy nagyon-nagyon kedvenc pólója Emike lányomnak. 

Olyan, ami vele nőtt sokáig, met vannak olyan kedvenc ruhadarabok, 

amik egyszerűen kinőhetetlenek. 

Aztán egyszer mégis eljön az az idő... De megválni akkor lehet az ilyenektől.

Ilyenkor csak pakolgatjuk egyik helyről a másikra,

míg nem olló, egy darab vászon, varrógép, egyéb kellékek...

és persze egy kis kreativitás segítségével születik valami új.

Egy új táska. Monoklis, kalapos macskával. Csak ezt mentettem meg a pólóból, a táska saját készítésű.A csokornyakkendő a bélés anyagából került a cicus nyakára.

Használatban...

Szereti. 

Alig vártam...

...a kicsengetést, hogy végre kicsit varrhassak.

Egy kenyeres zsák készült bemelegítésként...

...és az elmaradhatatlan bugyor szett.

Tényleg kicsi bemelegítés történt csak, 

hiszen vár rám még két kézműves tábor.

Na de utána...!

:) 

Irénke...

...mert olyan kis szerénynek tűnik a harsány színű társai mellett. 

Persze őt éppen ettől szeretjük. :)