Egyelőre...

...csak ennyit mutatok.

Ha majd mind elkészül, 

egyben, az összeset is.

27 gyerek festményeit.

Imádtam, imádták készíteni...

És Vénuszra emlékeztek?

Aki itt jár városomban, júniusig megtekintheti 

a Kreatív Töltet dunaújvárosi kiállításán

 vagy a Facebookon.:)

Nagyon jó érzés... 

Kortárs kiállításon egy kreatív délután produktuma...

Pedig esküszöm, hogy én többnyire csak játszom néhány gyerekkel...:)))

Rajzos...

... blogunk boldog karácsonyt kíván minden alkotónak és nézelődőnek Kedo szépségeivel! :)

Jövőre Veletek ugyanitt!:)

Folytatjuk?

Folytatása...

...következik, hiszen megígértem.:)

Ezzel a rajzzal...

többek között.

Antal Andi sógornője által készített remekmű...szerintem.:)

Ha lesz időtök nézelődni a rajzos blogban, bátorítsátok néhány szóval majd egymást!

Kösz! Mindenki nevében!

(Ugye nem baj, hogy nem magyarázkodom a nyári kihagyás miatt?)

A kiállítás...

...kicsit másképp, mint gondoltam, de megnyílt. 

Mindent leírtam, hogy miért úgy... azt hiszem így lesz jó. :)

Jobb oldalon is megtalálod az új blog logóját.

Egy ábrándozós jövőbe nézős, újabb lilás-rózsaszínes, 

fellegekben járós rajzomat választottam hozzá. 

(shushanna)

Köszönöm minden résztvevőnek a játékban való részvételt!

Az ingyenes belépőt - amit ajándékul szántam - ITT veheted át. :)

Jó szórakozást!

Annyira...

...régen írtam már...

Nézelődtem közben erre-arra, és láttam sok új szépséges alkotást, felsorolni sem tudnám, de...
ami még ezeknél is jobban tetszett, hogy néhány ügyes kezű  művészlelkecske azóta sem hagyta abba a "kacskaringós vonalak" rajzolgatását. Örülök Lányok, hogy találtatok a rajzolásban örömöt és kellemes pillanatokat szereztetek vele magatoknak... és persze - közzétéve - másoknak is. Hiszen leginkább ez volt a célom...

Pl. itt van egy múltheti kikapcsolódás-kezdeményem...:)

 (negatív effekttel)

Így csipke hatású...

Az eredetije pedig - ahogy a lányom mondta:))) - "Olyan tetkós!"

Időközben kaptam egy-egy nagyon kedves, hálálkodó levelet...itt is köszönöm ezeket. De kicsit be is kellett húzni a nyakam, mert néhány embert azt hiszem megtévesztettem... Továbbra is csak annyit tudok mondani, hogy ez a játék arról, szól, amit néhányan már megtapasztaltatok... egy fajta terápia, öröm, kikapcsolódás... Semmilyen képesítésem nincs sem elemezni, sem értékelni "műalkotásaitokat"... egyszerűen megosztani szerettem volna valamit, amit én már kipróbáltam és jól éreztem magam benne...no és a kíváncsiság is mozgatott persze...

Sőt olyan kíváncsiság is, hogy néhány rajzot megnéztem különböző képmanipulációs eszközzel. Sok érdekes kép született...Majd meglátjátok...:)

Ne ijedjetek meg! Minden rajznak az eredetijét szeretném elsősorban kiállítani...:)

Egyszerű negatív effekttel így néz ki, ahogyan megváltozik egy rajz jellege. Nem csak a fentit, hanem egy régebbi, lila ködös hangulatú :) rajzomat is megváltoztattam egy egészen más hatássá... Még befejezetlen...lassan egy éve már :)

Egy kis before - after :)))

előtte..

és utána...

...mintha rozsdás lenne...

Ezek a lila és rózsaszín álmaim egyelőre nem rozsdásodnak, de olykor - olykor annyira összerezzenek a 

"hopp! ez is elmúlt!" 

érzésétől...

A játékhoz továbbra is lehet csatlakozni. A feltétel nem más, mint hogy legyen otthon ceruzád és papírod...:) És persze, ha kész, juttasd el hozzám mail-ben!

A régebbi jelentkezők rajzait is nagyon várom ám!!! Jó lenne, ha minél színesebb lenne a mi közös virtuális kiállításunk.

 Varrtam is, de azokból inkább majd holnap mutatok.:)

Megérkeztem...

...de még csak félig. 
"Nemszeretem" helyről vidáman és mosolyogva jöttünk haza a kislányommal. Már tudom mi okozta azt a hihetetlen blokkot, ami miatt nem voltam varrógép közelében sem. Hetek óta nyomasztott a legkisebb gyermekem "rutinműtét"-jének a ténye. Most a felépülés, megerősödés néhány hete következik, aztán remélem mind a néhány ezer, fejben már megszületett alkotást fogom egymás után megvalósítani...:) 
Jó, ezzel egy kicsit túloztam...:)

Viszont amíg ide-idelestem varrásmentessé vált blogomra, örömmel tapasztaltam, hogy hihetetlenül sokan jelentkeztetek a rajzos játékomra.
Colette, Kedo és Lidércke küldte el elsőként, ami született náluk egy felhőtlen, szabad, könnyed, munkamentes pár órában vagy percben...

 Ugye milyen jól esett, lányok? 

Nos, akkor a többieknek is kalandra...vagyis ceruzákra... fel! Várom a további kiállítási "anyagot" MINDENKITŐL! :) 


A felhíváson szeretnék egy kicsit módosítani. A határidőt mégis megszabnám...Elza javaslatára...Tényleg nem kéne éveken át gyűjtögetnem.
Tehát a 

Rajzoljunk céltalan...

című pályázat

leadási - átküldési határideje 2010. június 30. 

Minden egyéb marad a régiben. Vagyis mégsem! Titkosítani is szeretném egyelőre a beérkezett rajzokat. Kérlek Benneteket, hogy ne mutassátok meg (vagy csak esetleg úgy, mint Colette) az elkészült vonaljátékaitokat a blogotokon, mert akkor mit leplezek le a virtuális kiállításon? És azért is, hogy ne befolyásoljuk, esetleg ne frusztráljuk egymást ... "az övé mennyivel jobb, én inkább nem is csinálok!"...Tudjátok!? Ez tényleg nem művészképző, csak egy elvárások nélküli, önfeledt, "bevállalós" tevékenység és remélhetőleg így örömszerző is...:)

A múlt éjszakám nagyon hosszú lett volna, ha nem viszünk Emikével rajzlapot és színeseket, filctollat. Együtt kezdtük el a csigavonalakat, aztán ... rám maradt a befejezés, kicsi Csöppöm igen kimerülten elaludt. Mint aggódó és magát egyébként többnyire alvás mentesen is feltaláló anyuka, reggelre ezt kanyarintottam...

Itthon a testvérek azt mondták, hogy a Mézga családból a Köbüki jutott eszükbe róla... Nem tudom, hogy függ ez össze egy sérvműtéttel, de hogy átsegített bennünket az első nehéz és hosszú éjszakán, az biztos...

Addig, amíg nem leszek...

...rajzoljatok nekem mindenféle kacskaringót és egyenest és görbét...
Aztán színezzétek ki, amilyen színesre csak tudjátok...nem kell válogatni a ceruzák közt...de tényleg!

Nem kell szólnia semmiről...Nem kell, hogy "mondanivalója" legyen...:)

A JÁTÉKKAL KAPCSOLATOS MÓDOSÍTÁSOK ITT TEKINTHETŐK MEG!

Ha készen vagytok, küldjétek el nekem! Oldalt találjátok a címemet, oda lenne jó...:) Annak nagyon örülnék, ha egy sima felületen úgy fotóznátok le, hogy csak maga a rajz, vagy annak a Neked legtetszőbb részlete látszana (ebédlőasztal, ágykárpit, padlószőnyeg inkább ne...:)))

Nem művészképzőt szeretnék indítani, csak egy kis játék ez...:) Valamiféle  közös virtuális kiállításhoz...csak hogy színesítsük a világot! Még nem tudom mit találok ki belőle...Valami jót, az biztos!
Ajándékba ingyenes belépőt kap mindenki a virtuális kiállítás megnyitójára...:) Logó nincs a játékhoz, de ha mást is invitálnál ebbe a történésbe, tedd azt a számodra legtetszőbb módon!

Tanító-, és óvónéni időmben rengeteg ilyen rajzot készítettem a gyerekekkel.  (Illetve csak jellegében hasonlót, mert ez éppen egyik fantázia ébresztő saját rajzom volt a gyerekek számára...)

Látszólag céltalan rajzoltunk...és mégis hihetetlen sokat fejlődtek közben a gyerekek. Először hatalmas csomagoló papírokon, együtt gyakoroltuk a nagymozgásokat. Közben igazgattam az apró kezekben a ceruzát, a későbbi írás leckékhez...
Mindenki részt vett egy-egy  "műalkotás" létrehozásában. Az is, aki uuuuuuuuuuuutált rajzolni...Mert nem volt benne semmi kötelező...mert nem "valamit" kellett rajzolni...

Aztán, ha elegendő vonalunk volt már, jöhetett a színezés...Gyors lélekelemzés gyermekenként...persze csak magamban...Későbbiekben valahogyan finoman elhagytuk az ilyen jellegű rajzainkból a feketét, a barnát, a szürkét és a fehéret... Mondanom sem kellett...:)

Végül a műelemzés következett. Egyik sem készült "valaminek" és végül mindnek lett története, mindegyikben fedeztünk fel mindenfélét, amit addig a világban és a lelkecskéinkben megtapasztaltunk...de legalábbis elképzeltünk...Fantázia színesedett, szókincs bővült...

Ugye jó játék? Részt veszel benne? Örülnék...
Határidő és egyéb kikötés nincs...Hogy is lehetne? :)

Amikor semmi nem megy...

...rajzolgatok. Persze nem mindig, sőt elég ritkán mostanában. Pedig hihetetlen milyen terápia tud lenni...Csak úgy céltalan, hadd menjen a kéz amerre akar... Lecsendesítő, nyugtató, bajokat kigubancoló terápia...

Amikor a tű, a cérna, az olló meg a gombok és a színes, színtelen vásznak ridegen elutasítanak...Nem értem mi a bajuk velem néha, de nem engednek közel magukhoz...Sírni tudnék ilyenkor...Hiszen tegnap még annyi terv volt a fejemben! Annyi ötlet! Az olló a kezemben és a pár száz forintos anyagba nem merek belevágni...Mintha hatalmas lenne a tét!

Talán mert az. Mert én most már mindig is csak varrni akarok... Alkotva varrni... Nem baj, ha meg-megszakítja a folyamatot egy-egy sorozatnyi monoton munka, sőt jól is esik nem gondolkodni azon néha, hogy patent vagy cippzár, kék vagy zöld, selyem vagy vászon... de miért állítja le az alkotó energiákat?... Mert most valamitől nem megy, az egészen biztos...

Ilyenkor előveszem a ceruzát meg a rajzlapot  és kérdezek tőle...

Megpróbálom kiengedni a kezembe a választ, válaszokat...

És akkor ilyenek születnek az éjszakában...

Akkor én most megőrültem???