Komolyan mondom...

...nekifutottam én többször is, hogy a kommentjeitekre válaszoljak, amiket az utóbbi, legalább három bejegyzésem után írtatok, de szánom - bánom... mindannyiszor belebóbiskoltam és mindenféle - magam számára sem értelmezhető - zagyvaság megírása után úgy döntöttem, hogy inkább nem teszem közzé.

Igazából ott szakadt meg a film mindig, hogy mosollyal és szeretettel gondolok mindannyiótokra, akik olvastok és írtok, figyelemmel kísértek....

... és mielőtt ezeket a sorokat sem fejezném be, mert megint leragad a szemem, már nyomom is a közzététel gombot!

Jó éjt mindenkinek!

Aki már alszik, annak szép álmokat!

Aki pedig majd csak nappal olvas, annak legyen nagyon szép napja! 

Köszönöm szépen...

:)

Anya! Hol van...

...az a két bugyor, amit Briginek és Emesének viszek a Sulikarácsonyra?

- Anya!?? Itt vagy?

anya (= én) mélyen hallgat... egyenletes, mély légzés... nem mer az órára nézni... meg úgy általában fel sem... a tenyerébe ejtett arcával...

- Anya!?

anya (= továbbra is én, de már megkérdőjelezem létezésem valóságát...) pörgeti képzeletben autójában a kilométereket Almádi felé... mind a százat...

Mert elkészíteni a busz indulásáig két bugyrot 50 perc alatt.... lehetetlen...

Ki megy Emiért az oviba? Hogyan adom oda Bencének a lakáskulcsát, amit pont ma!! itthon hagyott...

- Anya! Hol keressem? A polcon már csak egy bugyor van. Az meskás, nem? Hol a többi?...

anya (= határozott, bátor én...) , mintha semmi gond nem lenne... és az idő, mint a tenger - lenne, válaszol:

- Válassz ki gyorsan két-két színt kislányom az anyagok közül!

- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!...

  Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!.....

DE. - anya nem magyaráz, szab és varr...

Miért is mesélném el ennek a csacska angyalnak, hogy az elmúlt hetekben néha már abban sem voltam biztos, hogy a megfelelő helyre postáztam-e az adott megrendelést, vagy felvarrtam-e a gombot, vagy biztosan kéket kértek-e a táskából? és nem a drappnál maradtunk?

Hogy is értené? Neki még más a dolga....:)

Ollócsattogás, gépberregés, tűzés, szegés, pántozás.... 

-Zsuzska! egy bugyor Emesének...!:)

További ollócsattogás, gépberregés, tűzés, szegés, pántozás.... 

Az órára való óvatos pillantásaim... 

Alternatív megoldások tervezése a lányom visszautaztatására a koleszba...

Már csak egy golyó, egy csomó...

- Kislányom! Biztos, hogy sárgát akartál Briginek?

- Anya?......................Kész?????????

Mindent Zsuzskám választott a bugyrokhoz a lányokhoz illően.

Részemről semmi megfontolt és különleges anyagválasztás,

semmi csipke...

A sárga anyag főleg nem a kedvencem.

De ezt a két bugyrot soha nem felejtem el...

És a lányom arcát sem, amikor elkészültek...:)

A Dunaföldvárra döcögő buszt (amit sikerült végül is 2 perccel lekésnünk) nevetve előztük meg fürge kis Corsámmal. A csatlakozó buszra viszont 10 percet kellett várni...  Ez éppen elég volt arra, hogy kipihenjem magam annyira, hogy még este befejezzem a hét tulipános zsákvászon zsákot, amit reggel postáznom kell.

A gombokat még reggel felvarrom, és elmegyek szabadságra... elfáradtam.

És Ti hogy álltok, lányok? 

Meddig csináljátok?

Még bírjátok?

:)

Kamaszodunk...

...kamaszodunk. Márkaláz, vagyis egyelőre hőemelkedés...

Remélem múlandó, mert ezeket a médincsájna termékeket aranyárban mérik. 

Azért egy Converse tolltartóra és egy eredeti  Converse tortára futotta...:)

tejszínhab, szórócukor: Emi

Converse All Star marcipánból: Zsuzska

tészta, krém: "deanyaugyetecsinálod? - igen...:)

Azért így mégiscsak más lett a hozzáállásom a divathoz...

Kópé fiam lett 11 éves...

...a kalóz jelmeze egy meseszerepéhez kellék, de le nem vette volna ünnepléskor sem...

Converse..., kamaszkor..., ide vagy oda...:)

Gólyatábor...

...előtt...

nnnnna!!!... eddig volt mindhárom CSAK az "enyém"... :(

aztán utána...

neszenekedgyereked...:)))

később azért megpróbált egy kicsit visszaminősülni tesónak...

hosszas könyörgésemre beállt pózolni :)

beleszagoltam egy jó mélyet a nyárba,

 a Balatonba,

 sóhajtoztam is eleget,

megráztam amúgy is szélfútta,

 vízborzolta hajamat, magamat...

holnap még elmegyek a blogtalálkozóra...

amit már alig várok Csajusok!!!

és azután

viszlát nyár!

jó reggelt ősz!

hajrá suli!

hórukk Singer!

...

vagy ki tudja azt még?

Meggylekvár

"CSAK" egy levél. A napokban kaptam. 

Nem tudom, hogy csak én vagyok ilyen szentimentális, vagy Ti is érzitek az életigenlő, szeretetre méltó, megható, emberi tartalmat Pirimami sorai mögött...?

"Szia Zsuzsi!

Írok most pár sort . Igen ritkán jutok net közelbe, így nem is tudom nyomon követni a többi foltost. Jó magam sem varrogatok mindennap, mert egyéb elfoglaltságom is akad. A héten meggyet magoztam két nap is , tudod olyan apró szeműt s amely feketére érik. Apró is, fekete is, de az én fámon termett! Pazarlás meg nincs ebbe a szűkös világban, meg igencsak kedveli a család a meggylekvárt így még azt a 3kg-nyi piros ribizlit is hozzátettem. Hát ez sem , a nagyságáról híres, de megéri vele is eljátszadozni. Szóval van lekvárom! A kezem pedig.....hát....az olyan.... igaz most már csak a körmöm oly csodás. Aztán az egyszem fiam is méltóztatott hazajönni  bulizás meg csajozás után. Aztán meglevesedett az orrom is, vagyis kitört rajtam a nátha. Egyszóval:boldog vagyok! Tudod, úgy szép az élet, ha zajlik! Tűt egy pár napig úgy érzem nem veszek a kezembe, így a munkám sem halad.

Nagyon megtetszett a sárga táska terved, remélem már készen van, mert a napocskát valahogyan elő kellene varázsolni, mert az úgy elbújt, talán sosem akar előbújni  Én nem tudok táskát varrni, mivel csak kézzel varrok. Kaptam két használt varrógépet is, de egyik sem működött .Már megjavította a szerelő s holnap jön a varrónőm aki majd megpróbálja nekem megmutatni a nagy tudományt! Igen nehéz felfogású vagyok, de remélem egyszer csak boldogulok vele.Az írás is nehezen megy, hiszen eddig ezt sem csináltam csak tollal meg ceruzával. Azt mondják a jó pap is holtig tanul, s bután hal meg.

Ha belekukkantok a honlapodba, mindig elolvasom a bemutatkozásod, mert olyan csodálatosan írsz magadról meg a családról.A rajzodat látva men nehéz rájönni: egy csodálatos lelkű nő vagy,

Üdv: Piroska."

És még egy kis toldás...

Pár sorban megköszöntem a kedvességét...Másnap a férjétől is kaptam egy levelet. Így látja élete párját:

"Piroska azt mondja, hogy őt nem érdekli az ezotéria, csak.... csakhogy ő alapból úgy él, gondolkodik és érez, ahogy más és én is csak szeretnénk! :) Neki belülröl ösztönösen jön a tiszta intuíció, a Természettel, a Földanyával való együtt rezgés-élés, és a normális emberi ítélőképesség."

Végül is ezért tettem be ezt a levelet. Annyira egyszerű lehetne az élet... a meggy megérik, le kell szedni, be kell főzni, el kell tenni, télen élvezettel elkanalazni...és újra és újra megnézni a meggyfa virágba borulását, a termést be kell gyűjteni...etc., etc...

Nem tudom ki és hogyan...én el is gondolkodtam és meg is hatódtam...:)

Csak azt szeretném...

...mondani, hogy csordul, cseppen ... afenemegette, nagyon jó itt a fonóban! Olyan jó, hogy ennyien jöttök! Akármivel érdemeltem is ki...:) 

"Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amit el tudsz fogadni.” (Coelho) - a kedvenc íróm :)

“Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen gépezet.” (Victor Hugo) ...

“Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

...és még folytathatnám hasonló idézetekkel ...

Kösz, lányok!

Persze lesz olyan is, akinek ez egy picit émelygős lesz... Ne haragudjon! Vannak napjaim, amikor nekem is az lenne... Ez nem az a nap...:)

.....................................................................................................

Glindától kaptam egy ajándék idézetet...ezt utólag másolom be ide...mert elég lett volna csak ezt idézni:

"A kapcsolatok célja nem az, hogy általuk rálelj a teljességre, hanem hogy általuk megoszd a teljességedet másokkal.
Nem az, hogy felleld az örömöt, hanem hogy megoszd az örömödet.
Nem az, hogy megtaláld a boldogságot, hanem hogy megoszd a boldogságodat."
(Neale Donald Walsch) .

Egy bejegyzés margójára

...az a legjobb ebben a "régimárnem - újmégnem" állapotban, amikor látszólag a hatalmas semmibe lépünk és azt tapasztaljuk, hogy van talaj mégis a lábunk alatt...még ha nagyon ingoványos is...
És akkor lépünk megint...aztán boldogságkönnycseppek folynak az arcon végig a felismeréstől, hogy még mindig van hova lépni...
Észrevesszük, hogy már szaladunk...
És tudjuk, hogy ha akarunk...
ha nem állunk meg...
képesek leszünk szárnyakat bontva repülni is...

Nem érdemlem...

...meg a Cukker Bloggert. :(

Mert szabálytalanságokat követnék el. Például azért, mert Lidérckét nagyon-nagyon szeretem az öltögetéseivel, a Manócskáival, a házával, a gondolataival együtt.... azonnal neki küldeném vissza ezt a díjat. Még félreértené...
És azért, mert nem annyira vagyok tisztában a Cukker jelentésével. A Bloggerével se teljesen, de kezdek kiigazodni nagyjából... Közben mondjuk megkérdeztem Dorkát egy elektronikus levélben... Ő kedvesen elmagyarázta, hogy mit is jelent...Talán azért sem vagyok elég bátor megtenni  a válogatást...:) Olyan "ciki" a "cuki"... Mindjárt betöltöm a negyvent!!!

Aztán az is bajom a dologgal, hogy van benne olyan kérdés, amire ha válaszolok, csak egyetlen embert nem bántok meg... a kedvenc naplóírómat (van egyébként...sok, de van egy legesleg...) és a kedvenc megjegyzést írómat...(ilyen pedig nincs...nagyon szeretek mindenkit, aki ír egy-két sort....sőt itt köszönöm meg az eddigi összes bejegyzőnek a sorait...)

Ha valakit mégis érdekelne, hogy mik és kik a kedvenceim (írók, filmek, stb...), nagyon szívesen...A bemutatkozó oldalon különben néhány dolgot már elárultam magamról...

A kedvenc italom mondjuk nincs ott: a banánturmix és a tejszínhabos kakaó. Utóbbi csakis forrón...

És gyerekkoromban ez volt a kedvenc...hogy is mondjam cukker-om:

Egy pillanatra inkább keblemre ölelek mindenkit, akit megszerettem... a képzeletemben...

És ahogy Hokata is írta...

TALÁLKOZZUNK VALAMIKOR, VALAHOL...CSINÁLJUNK EGY NAGY BLOG (?)- BLOGGER(?) TALÁLKOZÓT! Induljunk útnak batyuval a vállunkon egymás felé...ismerjük meg egymás arcát, hangját...mondjuk meg a másiknak, hogy mi tetszik  munkáiban, írásaiban...és az sem baj, ha elmondunk olyant is, ami már rég kikívánkozott, csak valamiért nem ment...
Igaz, Colette? :)

Lidércke! Veled kezdem az ölelést... Jó? :)
És kérlek nyugtass meg, hogy nem haragszol...
És remélem, hogy a játék - számomra egyelőre ismeretlen -  indítója sem...

Először a szabadságról...és még négy foltról

 Időközben eszembe jutott, hogy nem is vagyok annyira kezdő foltvarró. Nagyon tarkát varrtam már. Réges - régen (vagyis nem is annyira régen...) volt (van az még most is...) egy kollégium Kecskeméten. Ott laktam pár évig főiskolásként. Amikor beköltöztem, vinni akartam valami nagyon "otthont" és valami olyant, ami biztos csak nekem van. Sose felejtem el azt a sok, a szobámból kifelé hátráló és engem nagyon kételkedőn néző...:) embert, amikor meglátták az ágytakarómat.

 Miután kellő négyzetméternyi anyagdarab összegyűlt varrónő anyukám műhelyében, szín és egyéb válogatás, szabás nélkül egymásra fektetve, takarással összevarrtam szépen sorban az összeset. Még csak nem is szegtem el a végén. Annyira csúnya volt, hogy nem lehetett nem észre venni. Aztán híre járt a koleszban... és jöttek...csodájára jártak... barátságok kötődtek...no meg "üzletek", mert aztán kiderült, hogy nem csak összevarrni, de egy kicsit szabni - varrni is tudok...

Valahogy így kezdődött. Azzal a SZABADSÁG VÁGGYAL, HOGY NEM MINDIG KELL ÉS MUSZÁJ SZABÁLYOK SZERINT ÉLNI...Olyan szabályok szerint legalábbis, amiket nem feltétlen rád szabtak, inkább csak rád erőltettek, elvártak...Azok meg szépen beidegződtek...

Akkor még nem tudtam, hogy foltvarrok...nem csak anyagokat, hanem lélektársakat...

Azt se, hogy még milyen sokáig nem leszek eléggé szabad hozzá...

RitaFoltok játékához

(Nem profi foltvarróknak, tanulni vágyóknak!!!)

Mondtam, hogy egy kicsit izgulok a tarkaság miatt...:) De a követelményeknek megfelelően elkészült. Jó játék lesz. Olyan pofon egyszerűnek tűnik és azért bizony oda kellett figyelni...

Bármikor csatlakozhattok és nem kell minden blokkot elkészíteni. Viszont később egy - egy foltmunka tervezéséhez az elkészült blokkok jól jöhetnek.

Nézzetek be a többiekhez is, azokhoz, akik még csatlakoztak...

Olyan régóta...

...készülök arra, hogy nekem is legyen egy olyan igazi..., tarka-barka, foltvarrós, blokkgyűjteményes takaróm. Néhány tradícionális blokkot ki is próbáltam már, de mereven ragaszkodtam az egymással harmonizáló színekhez, sőt egy szín árnyalatait mertem csak egymással kombinálni. Így aztán többnyire az lett a vége, hogy - mivel sose volt egy színből megfelelő mennyiségű anyagom, kivéve ezt a pirosat, amit azóta sem hátlapoztam és béleltem...:) -,

a blokkokból kispárna lett, a kispárnából pedig ajándék.

Foltos találkozókra nem nagyon merek menni, mert ilyen helyeken (pontosabban ahol eddig én megfordultam) mindenki mindent tud már.  Az is, aki tanulni megy... rajtam kívül. Olyan szakszavakat hallgattam helyenként, hogy utána nem győztem szakszótározni...
Mire pedig fejben már "mindent tudtam" ahhoz, hogy "igazi" foltvarró legyek, addigra vagy egy (kettő, három) gyereket szültem, vagy elhelyezkedtem tanítani és más irányban éltem ki kreativitásom.

Telt-múlt az idő és én csak vágyakoztam, vágyakoztam arra a puha..., meleg..., tarka-barka..., téli estéken magam köré tekerős..., közben olvasós..., teázós..., múltra emlékezős..., nagyfotelben zenét hallgatós..., a mindennapi gondok és a világ elől elbújós TAKARÓRA...hogy talán egyszer eljön az ideje és lesz olyanom nekem is...

És akkor rábukkantam a felhívásra:

Eljött az ideje. Rita segít blokkgyűjteményből takarót varrni. Nekem is és ha szeretnéd, akkor neked is. Precízen, érthetően, blokkonként. Önzetlenül. Kérdezhetsz is tőle, nagyon kedvesen válaszolni is fog, kipróbáltam.:)

A babavarráshoz is kedvet kaptam Apró Zsuzska öltögetése közben. Abban, hogy egy olyan igazi babát varrjak, Aledi segít...majd. Neked is. :)

Nagyon jól érzem magam a hozzájuk hasonló emberek között...

Különleges embereknek...

"Mélyen legbelül mindenki meg van győződve róla, hogy ő különleges. Isten így vicceli meg az embereket. Minden alkalommal, amikor teremt egy új embert, mielőtt ledobná a földre, ezt súgja a fülébe: "Te különleges vagy. Más vagy, mint a többiek!" De mindenkivel ezt csinálja, ezért mindenki ezt hiszi magáról, csak a legtöbben nem mondják ezt ki hangosan, mert attól félnek, hogy ezzel megbántják a többieket. Meg egyébként sem tudnának meggyőzni róla senkit, akkor meg minek törjék magukat?

Ha azt mondod valakinek: "én különleges vagyok" - nyilván nem fogja elhinni, mert mélyen legbelül úgy érzi, hogy ő a különleges. Senki sem különleges. Vagy pontosabban fogalmazva: valójában mindenki az. Senki nem átlagos, de egy másik perspektívából nézve mindenki az.

Bármit is gondolsz magadról, gondold ugyanazt a többiekről is. De akkor ne feledd, hogy a különlegességeddel nem vagy egyedül. Ráadásul nem csak az összes többi ember, de minden más is épp olyan különleges és egyedi, mint te vagy: a fák, a madarak, a folyók, a sziklák - az egész létezés különleges. Nem is lehet másképp, hiszen ebből a létezésből lettél te is, és ebben a létezésben fogsz majd eltűnni is - a része vagy.

Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem is létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy." 
( a forrásra nem emlékszem, kézzel írt naplómba jegyeztem le egyszer valahonnan )

 Szeretettel ajánlva azoknak az ALKOTÓ EMBEREKNEK, akik szívvel-lélekkel, alázattal,  jogos büszkeséggel, gyermeki örömmel és néha morcogással, szárnypróbálgatással vagy már szárnyalással...adnak nekünk, egymásnak magukból, maguk módján valamit, hogy megmaradjon ami egyszer már szép volt, vagy létrejöhessen ott is, ahol még nem mutatta meg magát...