Pártfogóvá...

...és díj - beszedővé váltam. Illetve a kreatív blogom.

Ez annyit tesz, hogy 

- MIVEL EGYÁLTALÁN NINCS IDŐM VARRNI :((( -

esténként álmosan végiglapozom kedves kedvenceimet, 

sóhajtozom, irigykedem, álmodozom...

hogy a jövő hétnek a végén majd már én is... én is...

Aztán többnyire csak arra marad energia, 

hogy felhívjam a figyelmeteket néhány - számomra kedves - kezdő bloggerinára,

ahogy most is teszem ezzel az aprócska részlettel, 

amit Krisztina - Krizantám blogjából csippentettem.

Gyermekek részére ötletel, alkot.

Érdemes nála körülnézni... olvasgatni...

Ó... és igen.

Hogy miért lettem díj - beszedő?

Gina és Ancsa tiszteltek meg egy újabb díjjal, 

aminek igazán nagyon és szívből örülök.:) 

Csak ahogyan a múltkor is néztem kikerekedett szemmel, most is azt kérdezem:

Pont most, amikor semmit nem is teszek érte?

Na de inkább nem is kérdezősködöm, örömmel elfogadom.

A következő bejegyzésemben pedig megígérem, 

hogy legalább 5 kolleginának tovább is küldöm. 

Ha véletlenül elfelejteném, akkor viszont

 EZ A BEJEGYZÉS 

érvényes...:)))

És most nagyon gyorsan kikapcsolom a gépet és alszom egy hatalmasat.

Jó pihenést Nektek is!

Harmadszor is...

...átveszem a díjam:) Most Anitától is. Köszönöm szépen!

Látjátok? Már csak ezért járok ide, pedig éppen nem is teszek érte...:(

Nem megy még a másodállás. Pedig hiányzik nagyon az öltögetés... 

Viszont rengeteg zenét hallgatok az esti hímezgetések helyett. :)

Pl. ilyent... 

Ez nagyon jóóóóó!

Ez pedig nagyon szép!

Anita! Ezeket cserébe küldtem Neked (is, és sok másnak) a díjért (és sok másért)!

Egy valami azért mégis belefért, bár "csak" technika órai tervezet..
Körmönfont elgondolás az újrahasznosítás jegyében...
Naná, hogy szeretném a (re)textilt bevinni a suliba.
Csak még nem tudom mi lesz belőle.

Már az Anyák napját tervezem... 

Ékszer? Volna ötletem... Majd meglátjuk...:)

Minden esetre jó alapanyag sok szépséghez!

(ez a fotón nem igazán látszik, de amikor süt a nap, a suliban vagyok...)

Szeretem stílus és Nyalka...

...röviden így, bővebben pedig...

Nos.
Díjakat kaptam. Megint. Köszönöm.:)
Azt hiszem megtaláltam a módját, hogy személyesen vegyem át Hajnitól és Kedotól.
Blogtér. Jó ez itt nagyon. Kedves, figyelmes, egymásra! figyelmes, alkotó emberek... de van egy HELY,  a legjobb hely, ahol hangot is adhatok örömömnek, mert díjat kapni, valaki számára fontosnak lenni jó érzés nagyon. Sőt! ezt a díjat tovább is adhatom, ahogy az a díjszabályzatban leírva vagyon, csak el kell jönni érte... Mindenkinek, akinek ott a helye... Mert vannak sokan. (Ha most tudnátok milyen hosszú ideig tartó díjkiosztás játszódott le lelki szemeim előtt!!!....)
Nem tudod hova? Kérdezd Colettet! Vagy Hokatát! Vagy Makay Anikót. Antalandit... És válaszolok szívesen én is.
Jó hely. Egy másik dimenzió...

Nos? Ki jön a díjáért?

Boszorkányos...

...sorsolás történt. Mielőtt kiderül kié lesz a levendulás zsákom...zsák szeretetem...szeretet-zsákom..., le kell írnom egy boszorkányos történést...

Délutáni kávézgatásom alatt bekukucskáltam egy igen népszerű közösségi oldalra (fb), hogy meglessem, mi újság kreatív és egyéb ismerőseim háza (műhelye) táján...

Kosárnyi levendulám láttán, Elza megszólított és egy ideig elcsevegtünk. Tréfás megjegyzésére reagálva annyit írtam neki, hogy majd megmondom a gyerekeimnek...- akik egyébként lelkesen írogatták a kis cetliket a sosoláshoz -, hogy Elza feliratúból készítsenek jó sokat...

Nos...semmi ilyesmit nem gondoltam komolyan, tudtuk ezt mindketten ...sőt kedves ÖSSZES OLVASÓM remélem eszetekbe sem jut, hogy ilyesmit tennék valóságban, csak...

...néhány órával később sorsoltunk.

 Kisebbik lányom egész nap készült a jeles eseményre, 

kedvenc blúzát magára öltve,

 különösen alapos (és kivételesen hang nélküli) fésülködés

 és asztal rendezés után...
arra is gondosan ügyelve,
 hogy látszódjék a két kipotyogott fogacskájának a helye...

kihúzta a nevet...

ELZÁÉT!!!!

Nem hittem a szememnek!

Na de...

...éppen a fent leírtak miatt, ez így nem maradhatott...

Sose hinnétek, hogy nem bunda volt, sose...:)))

Így aztán új nevet is húzott Emi 

és két zsákocska megy az útjára...

A másik

RÉVÉSZ CSILLÁHOZ,

az ő gyönyörűséges, napsugaras parókiájába utazik.

És természetesen minden száz és következő száz, és a következő száz első olvasóját és majd az utolsó előttit, a névteleneket és kép-teleneket...

Mindenkit még egyszer köszöntök nálam!

Várlak továbbra is szeretettel!

:)

(valamiért a bejegyzésem is elég boszorkányosan nem akart bekerülni...)

Nem érdemlem...

...meg a Cukker Bloggert. :(

Mert szabálytalanságokat követnék el. Például azért, mert Lidérckét nagyon-nagyon szeretem az öltögetéseivel, a Manócskáival, a házával, a gondolataival együtt.... azonnal neki küldeném vissza ezt a díjat. Még félreértené...
És azért, mert nem annyira vagyok tisztában a Cukker jelentésével. A Bloggerével se teljesen, de kezdek kiigazodni nagyjából... Közben mondjuk megkérdeztem Dorkát egy elektronikus levélben... Ő kedvesen elmagyarázta, hogy mit is jelent...Talán azért sem vagyok elég bátor megtenni  a válogatást...:) Olyan "ciki" a "cuki"... Mindjárt betöltöm a negyvent!!!

Aztán az is bajom a dologgal, hogy van benne olyan kérdés, amire ha válaszolok, csak egyetlen embert nem bántok meg... a kedvenc naplóírómat (van egyébként...sok, de van egy legesleg...) és a kedvenc megjegyzést írómat...(ilyen pedig nincs...nagyon szeretek mindenkit, aki ír egy-két sort....sőt itt köszönöm meg az eddigi összes bejegyzőnek a sorait...)

Ha valakit mégis érdekelne, hogy mik és kik a kedvenceim (írók, filmek, stb...), nagyon szívesen...A bemutatkozó oldalon különben néhány dolgot már elárultam magamról...

A kedvenc italom mondjuk nincs ott: a banánturmix és a tejszínhabos kakaó. Utóbbi csakis forrón...

És gyerekkoromban ez volt a kedvenc...hogy is mondjam cukker-om:

Egy pillanatra inkább keblemre ölelek mindenkit, akit megszerettem... a képzeletemben...

És ahogy Hokata is írta...

TALÁLKOZZUNK VALAMIKOR, VALAHOL...CSINÁLJUNK EGY NAGY BLOG (?)- BLOGGER(?) TALÁLKOZÓT! Induljunk útnak batyuval a vállunkon egymás felé...ismerjük meg egymás arcát, hangját...mondjuk meg a másiknak, hogy mi tetszik  munkáiban, írásaiban...és az sem baj, ha elmondunk olyant is, ami már rég kikívánkozott, csak valamiért nem ment...
Igaz, Colette? :)

Lidércke! Veled kezdem az ölelést... Jó? :)
És kérlek nyugtass meg, hogy nem haragszol...
És remélem, hogy a játék - számomra egyelőre ismeretlen -  indítója sem...