Felmerült...

... ilyen igény is bugyrocskáim variálására.

 (...lenből készüljön, csipke, virág, gombvirág, hímzés legyen rajta...)

Nem egy helyről jöttek a kívánságok és nem is egyszerre, 

de én biz' összekombináltam.:)

Fent levendula színben...

lent pedig kekiben.

Ezeket most nagyon szeretem.

Készül is még néhány...

Játszadozva a színekkel.  :)

Tartalékban azért mindig lesz ilyen...

...vagy ehhez hasonló... 

 ...is a Meskán, 

mert valahogy még mindig,

 az eredeti is nagyon népszerű.

Azt pedig álmomban sem gondoltam volna, 

hogy a Facebook...

Nem rossz dolog, no! :)

Lenvászonból...

... terveztem és kiviteleztem az első, 

bugyrok fazonjában megrendelt, 

nagy méretű, jól pakolható táskát.

(Az a vékonyka fotóalany a jobb sarokban nem én vagyok, hanem a lányom...:)))

Most egy tihanyi nyaralóban kéne lennem, 

egy hihetetlenül kedves és önzetlen és ügyes kezű és szeretetre méltó 

alkotó-, és blogtársam nyaralójában,

ha az októberi időjárás nem tolta volna el az időpontot augusztusra.

Így aztán folyt. köv. a varrás...

Többek között néhány hasonló bugyortáskával...

( vagy táskabugyorral ).

Annyira...

...nagyon - nagyon szeretem ezt a kis bugyrot, hogy nem tudom elmondani! :)

Nem tudom miért álltam neki, amikor azt mondtam pihenőre fogom magam...

De nem bántam meg! :)))

Utolsó...

...csomagommal indulok hamarosan postára.

Érdekes, hogy ma már másképp érzem, mint tegnap. 

Igazán nincs is kedvem abbahagyni.

De kénytelen vagyok.

Minden évben gyökeres fát veszek. 

Karácsonyt megelőző napokban emelik ki a földből

 és 23-án kiszállítják az otthonomba.

Ezen kívül semmilyen előkészületem nem volt még...

Nos, most ez jön... pedig annyira, de annyira nem szeretek vásárolni!

És a legkisebb gyerekem ajándékára még ötletem sincs.

6 éves kislánynak, aki még óvodás, de kinőtt minden klasszikus,

 neki való játékot, mit lehet ajándékozni? 

Segítene valaki? :)

Most már...

...dolgozzon tovább a Mikulás, részemről ez volt az utolsó kupac zsákocska. 

Útjukra engedtem őket megtöltésre.:) 

Az jó érzés, hogy sok kis manócska fog örülni, amikor kézbe veszi a hátizsákokat, 

de a végére már azt mondtam, hogy jövőre egy darabot sem! Soha többé!

A monoton munka is tud jó lenni, van olyan, hogy kifejezetten jól is esik, 

de ami sok, az sok...:)

És nem csak egy ilyen kupac szállingózott tova az elmúlt hónapban...

Na de ezzel már megbékéltem, 

csak ezzel az - állítólag csodaszép - látvánnyal nem tudok, ami az erkélyünkről látszik.

Így fotón nem olyan szörnyű különben...:)))

kár, hogy nem színes a hó!

 Mondjuk minden nap más színben hullana, 

meleg lenne,

és nem csúszna...:)))

Egyszer...

...biztos lesznek bolondos, nagyon színes alkotásaim is, 

de még mindig ezekkel a visszafogott, nyers vásznakkal érzem igazán otthon magam.

Lenek, pamutvásznak.

Puhák, finomak.

Szeretem ezeket az anyagokat.

(...de holnap virágosak készülnek...

és mennek a Meska polcomra)

Semmi különös...

...csak olyan nagyon szeretem ezeket a picikéket...:)

...s ha már úgyis fotóztam, miért ne dokumentálnám?...

Még mindig illatosak és levendulásak. :)

Egy kevéske van még belőlük (itt).

Nem éppen...

...csigás és indás, mint azt tegnap írtam, de egy ideje kiszabva álltak a polcomon és kényszert éreztem befejezni ezeket a bugyrokat.

 Nem mondom, hogy fő műveim lettek, de azért elégedetten kapcsoltam ki a varrógépemet ma is.

Azt látom, hogy csipke nélkül lettek volna jobbak...

Na de biztos lesz, akinek éppen így tetszik... a boltban.:)

Magamat...

...ajándékoztam meg ma. Ok nélkül...

...vagyis nem.

Lehet, hogy ilyenek lesznek az idei karácsonyfa díszeink?

(... egyébként sem volt Tilda szívem, pedig régóta nagyon szerettem volna egyet.)

És most van kettő is, mert egy tegnap kapott meglepi alapján készítettem el az "enyémet".

Az ajándék, illatos levendulával,

az enyém vatelinnel pufira tömötten.

Mindkettő a szívem csücske...:)))