...az a két bugyor, amit Briginek és Emesének viszek a Sulikarácsonyra?
- Anya!?? Itt vagy?
anya (= én) mélyen hallgat... egyenletes, mély légzés... nem mer az órára nézni... meg úgy általában fel sem... a tenyerébe ejtett arcával...
- Anya!?
anya (= továbbra is én, de már megkérdőjelezem létezésem valóságát...) pörgeti képzeletben autójában a kilométereket Almádi felé... mind a százat...
Mert elkészíteni a busz indulásáig két bugyrot 50 perc alatt.... lehetetlen...
Ki megy Emiért az oviba? Hogyan adom oda Bencének a lakáskulcsát, amit pont ma!! itthon hagyott...
- Anya! Hol keressem? A polcon már csak egy bugyor van. Az meskás, nem? Hol a többi?...
anya (= határozott, bátor én...) , mintha semmi gond nem lenne... és az idő, mint a tenger - lenne, válaszol:
- Válassz ki gyorsan két-két színt kislányom az anyagok közül!
- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!...
Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!.....
DE. - anya nem magyaráz, szab és varr...
Miért is mesélném el ennek a csacska angyalnak, hogy az elmúlt hetekben néha már abban sem voltam biztos, hogy a megfelelő helyre postáztam-e az adott megrendelést, vagy felvarrtam-e a gombot, vagy biztosan kéket kértek-e a táskából? és nem a drappnál maradtunk?
Hogy is értené? Neki még más a dolga....:)
Ollócsattogás, gépberregés, tűzés, szegés, pántozás....
-Zsuzska! egy bugyor Emesének...!:)
További ollócsattogás, gépberregés, tűzés, szegés, pántozás....
Az órára való óvatos pillantásaim...
Alternatív megoldások tervezése a lányom visszautaztatására a koleszba...
Már csak egy golyó, egy csomó...
- Kislányom! Biztos, hogy sárgát akartál Briginek?
- Anya?......................Kész?????????
Mindent Zsuzskám választott a bugyrokhoz a lányokhoz illően.
Részemről semmi megfontolt és különleges anyagválasztás,
semmi csipke...
A sárga anyag főleg nem a kedvencem.
De ezt a két bugyrot soha nem felejtem el...
És a lányom arcát sem, amikor elkészültek...:)
A Dunaföldvárra döcögő buszt (amit sikerült végül is 2 perccel lekésnünk) nevetve előztük meg fürge kis Corsámmal. A csatlakozó buszra viszont 10 percet kellett várni... Ez éppen elég volt arra, hogy kipihenjem magam annyira, hogy még este befejezzem a hét tulipános zsákvászon zsákot, amit reggel postáznom kell.
A gombokat még reggel felvarrom, és elmegyek szabadságra... elfáradtam.
És Ti hogy álltok, lányok?
Meddig csináljátok?
Még bírjátok?
:)
Te egy nagyon drága ANYA vagy!:-)
VálaszTörlésSzuper csaj vagy, tudtam én! :) Azt hiszem, bőven megérdemled a szabit... :)
VálaszTörlésÉn viszont nem állok sehogy, most épültem fel...
Hű, nem vagy semmi, az már biztos :)
VálaszTörlésAz alsó nekem is nagyon sárga, de a felső nagyon édes!
És milyen jól volt ez a kis sztori prezentálva! Olyan jól írsz, szeretem olvasni!
Én nem is tudom, hogy állok... a lányoknak szánt falvédő alakul, de a többieknek szánt dolgok... nos, azokba még bele sem kezdtem. Ha nem küldött volna kényszerpihenőre valami felsőbb hatalom, hát, bajban lennék!! (lehet, hogy így is!?)
Értékes kis bugyrok lettek ezek:) Nekem a sárga is tetszik, képzeld: beleképzelem a sztorit:)
VálaszTörlésHát ismerős a sztori! :-) Azért 50 perc nem semmi!
VálaszTörlésSzuper voltál! Megcsináltad! Ahogy mi anyák mindig mindent! Pihenj! Megérdemled!
Megmosolyogtatott a történeted.Igazán szépen lefestetted a történetet,ahogy olvastam lepergett minden kocka a szemem előtt.Ügyesen megoldottad a dolgot,és így sokkal emlékezetesebb,mintha szimplán kész lett volna időben.:)
VálaszTörlésAzt hiszem az anyák kapnak valamit, amit a tudósok nem tudnak definiálni,amire azt mondják nem létezik.
VálaszTörlésAmiben hiszünk, de valahogy mégsem vagyunk benne biztosak, hogy hinni kéne.
Ez a valami a képesség a:
Csodatevésre:)
Legyőzöl időt és teret,visszakapod átmenetileg szellemet korlátlanságát,bebizonyosodik, hogy idő és tér nem is létezik, ez csak illúzió a csodamentes embereknek,mert nekik kell valami amibe kapaszkodhatnak.
A sárga bugyor pedig isteni :)
Erre szoktam én viccesen azt mondani néhány kolléganőmnek amikor valami áldozatot hoz a gyermekének,gyermekéért,hogy most ANYA voltál nem szülő!
VálaszTörlésSzerintem Te hihetetlen rutint szereztél a bugyrocskák varrásában,olyan sokszor készíted el őket.Ez is mutatja milyen sikeresek...Választhatok?Sárga!(de tudod most már a natúr lett a kedvencem,ahhoz hű maradok:)
ez nagyon aranyos történet. :) igazi villámanya vagy. :) gratulálok. és kitartást! ;)
VálaszTörlésÉn ilyen gyors még anno a fiam kisiskolás korában voltam.A gyerek bagolynak öltözött.A drága apukája megcsinálta neki előző nap a jelmezt.Másnap szomorúnak láttam a lurkót,s bevallotta neki nem tetszik apa műve, azt fel sem veszi.A busz indulásig úgy egy óra, de még elképzelésem se volt, milyet csináljak.Még be kellett gyújtani a kályhába s a gyújtósnak szánt legelső újságban találtam egy bagoly jelmezt ami papírból készült. Aztán minden felgyorsítva, kész lett időre, a gyerek arcán mosoly, a buszt elértük, odaértünk időben. A férjem másik busszal ment, mert dolgozott éjjel.minden jó lett, csak a drága apuka bámult, hogy honnan van az új jelmez, mert ha ő ezt tudja nem dolgozott volna hiába.
VálaszTörlésAz anyukák már csak ilyenek!:)
Pirimami