Örülök Neked, hogy itt vagy! Már vártalak!

Kérlek, nézz szét nálam, ha valaki vagy valami felkeltette érdeklődésedet...

Nézelődj, olvasgass...

Írj nekem néhány jó szót, ha tetszik valami...és akkor is, ha nem:)

S legfőképpen érezd jól magad!

2010. április 30., péntek

Amikor semmi nem megy...

...rajzolgatok. Persze nem mindig, sőt elég ritkán mostanában. Pedig hihetetlen milyen terápia tud lenni...Csak úgy céltalan, hadd menjen a kéz amerre akar... Lecsendesítő, nyugtató, bajokat kigubancoló terápia...

Amikor a tű, a cérna, az olló meg a gombok és a színes, színtelen vásznak ridegen elutasítanak...Nem értem mi a bajuk velem néha, de nem engednek közel magukhoz...Sírni tudnék ilyenkor...Hiszen tegnap még annyi terv volt a fejemben! Annyi ötlet! Az olló a kezemben és a pár száz forintos anyagba nem merek belevágni...Mintha hatalmas lenne a tét!

Talán mert az. Mert én most már mindig is csak varrni akarok... Alkotva varrni... Nem baj, ha meg-megszakítja a folyamatot egy-egy sorozatnyi monoton munka, sőt jól is esik nem gondolkodni azon néha, hogy patent vagy cippzár, kék vagy zöld, selyem vagy vászon... de miért állítja le az alkotó energiákat?... Mert most valamitől nem megy, az egészen biztos...

Ilyenkor előveszem a ceruzát meg a rajzlapot  és kérdezek tőle...

Megpróbálom kiengedni a kezembe a választ, válaszokat...

És akkor ilyenek születnek az éjszakában...



Akkor én most megőrültem???

2010. április 29., csütörtök

Nem érdemlem...

...meg a Cukker Bloggert. :(

Mert szabálytalanságokat követnék el. Például azért, mert Lidérckét nagyon-nagyon szeretem az öltögetéseivel, a Manócskáival, a házával, a gondolataival együtt.... azonnal neki küldeném vissza ezt a díjat. Még félreértené...
És azért, mert nem annyira vagyok tisztában a Cukker jelentésével. A Bloggerével se teljesen, de kezdek kiigazodni nagyjából... Közben mondjuk megkérdeztem Dorkát egy elektronikus levélben... Ő kedvesen elmagyarázta, hogy mit is jelent...Talán azért sem vagyok elég bátor megtenni  a válogatást...:) Olyan "ciki" a "cuki"... Mindjárt betöltöm a negyvent!!!

Aztán az is bajom a dologgal, hogy van benne olyan kérdés, amire ha válaszolok, csak egyetlen embert nem bántok meg... a kedvenc naplóírómat (van egyébként...sok, de van egy legesleg...) és a kedvenc megjegyzést írómat...(ilyen pedig nincs...nagyon szeretek mindenkit, aki ír egy-két sort....sőt itt köszönöm meg az eddigi összes bejegyzőnek a sorait...)

Ha valakit mégis érdekelne, hogy mik és kik a kedvenceim (írók, filmek, stb...), nagyon szívesen...A bemutatkozó oldalon különben néhány dolgot már elárultam magamról...

A kedvenc italom mondjuk nincs ott: a banánturmix és a tejszínhabos kakaó. Utóbbi csakis forrón...

És gyerekkoromban ez volt a kedvenc...hogy is mondjam cukker-om:


Egy pillanatra inkább keblemre ölelek mindenkit, akit megszerettem... a képzeletemben...

És ahogy Hokata is írta...

TALÁLKOZZUNK VALAMIKOR, VALAHOL...CSINÁLJUNK EGY NAGY BLOG (?)- BLOGGER(?) TALÁLKOZÓT! Induljunk útnak batyuval a vállunkon egymás felé...ismerjük meg egymás arcát, hangját...mondjuk meg a másiknak, hogy mi tetszik  munkáiban, írásaiban...és az sem baj, ha elmondunk olyant is, ami már rég kikívánkozott, csak valamiért nem ment...
Igaz, Colette? :)

Lidércke! Veled kezdem az ölelést... Jó? :)
És kérlek nyugtass meg, hogy nem haragszol...
És remélem, hogy a játék - számomra egyelőre ismeretlen -  indítója sem...

2010. április 26., hétfő

"Menyasszonyosdemégse"..., avagy mit csinál az ember lánya...

...ha a legjobb barátnője lánya (is) ballag?

Karkötőt. Rózsalugast. Ballagási csokrot, maradandót emlékbe...

Tehát:
Először meghallgatja a kérést.

- Tudod, olyan "menyasszonyosdemégse" csuklócsokrot szeretnék a lányomnak ballagásra..., selyemvirágokkal, tüllel, szalaggal, sima (lsd. később!!!) karkötő alapra, hogy emlék maradhasson...a többit rád bízom.

Elmentünk és megvettük a hozzávalókat. A selyemvirág rendben is volt, de hogy került mindehhez fűzöld raffia, néhány tavaszias színű fagolyó és egy áttört mintás karkötő alap, azt ma sem tudom. Azt meg pláne, hogy miért éreztem úgy, hogy gyerekjáték lesz az egész...
Most itt tartok, mit mondjak? Van még négy napom... jajj!


Ötletnek mondjuk nem rossz. Hátha valaki kedvet kap hasonlóhoz...

Kezdetben vala egy ilyen alap. Egy pötty ragasztópisztoly, aztán csak tekerem, tekerem a raffiát...


Nem árt egy hosszú csipesz hozzá és kellő lelkesedés. Ennél a fázisnál még garantálom, hogy lesz is, kedves Próbálkozó.
A rózsaszálakat (amiket egy vékony drótra illesztve, csokorba kötve árulnak kreatív hobby üzletekben), lehetőleg ne a virág tövénél vágd el, mert érdekes módon nem szirmokra hullik a virágod, hanem egy szép selyemcsíkra. No sebaj, jó lesz az majd valamelyik varrott alkotásodhoz...
Ezután feküdj le aludni, ha már kiszedegetted az ágyadból a felesleges raffiaszálakat...

Másnap:
Ragyogó napsütés!!! Irány az erkély (nekem az van, de a tágas terasz is megfelel erre a célra.) Itt aztán nem baj, ha szóródik a raffia, áramot hosszabbítóval kivezettem, kávé gőzölög, gyermekek jó helyen...folytassuk csak...!

Hát ennél a résznél hamarosan érdekes felfedezéseket tettem:

a) két vízhólyag...pedig mennyire kézre (ujjra) állt a karkötő, a lyukak miatt...
b) fémallergia...emlékszem már miért ajándékoztam el több kg bizsumat...

Rózsalugas készítése felfüggesztés alatt...



Sebtapasz keresése. Fél óra keresgélés után a mosógép mögött meg is lett...
De még mindig ragyogóan süt a nap!!! Nem adjuk fel!
Egy óra múlva itt a legkisebbem, tutti, hogy kell neki a rózsákból. Csokorba is kötöttem gyorsan három szálat..., merített papír - levélkékkel, raffiaszálakkal, hurkokkal. Ez a rész virágkötő tanfolyam nélkül is jól ment...:) Fent és lent is láthatod...:)


Nos... Majd ha elkészültem és kellőképpen felcsinosítottam ezzel-azzal (mert tervezem... egy-két raffia masni már a helyén is van, a többiről sejtelmem sincs... és kell rá majd valamilyen leomló dolog is...), akkor mutatom.
Addig is várom segítő ötleteiteket a folytatásra...

Szerencsére előbb a régi, bevált zsákocskámat készítettem ma el XL-es méretben, persze azt is ballagásra, megrendelésre... Valamivel jobban ment...:) Szeretem készíteni ezeket...


Derűs, vidám, gondnélküli, szép hetet mindenkinek!

2010. április 22., csütörtök

Miért bőg az ember lánya...

...amikor felvették a lányát az álomsuliba?
Balatonalmádi kéttannyelvű gimi. 90 km.

Megérdemli. Megdolgozott érte...nem könnyű bekerülni...
Na de éééén? Velem mi lesz? Brühühü...még csak most született...

"Nem mennél a (helyi) grafika szakra inkább?"- én.
"Jaj, anyaaa!"- ő.

Újabb zokogás...persze csak én. Ő fülig elégedett vigyor... Hosszú keze a nyakam körül...szedegetem a borsófőzeléket...jövőre kevesebbet kell belőle főznöm hétköznap...

Erre az elengedésre tréningezem kb. két éve magam, és miközben a fél világot végigtelefonáltam a jó hírrel, sorban dobáltam a  telefújt zsepiket...
Az én álomsulimba anno nem engedtek a szüleim... 26 éve fogadtam meg, hogy ez az enyéimmel nem lesz úgy...Nesze nekem!


Más lesz a világ. De jó, hogy van még másik kettő!...:)

http://www.youtube.com/watch?v=Iuy7-c38Z6M

Nagyon boldog vagyok...

2010. április 19., hétfő

Mit gondoltok...

...hány darab?


Nehéz szívvel, néhány napomat igénybe vevő foglalatosság után, elbúcsúztam tőlük. Olyan jó látvány volt élőben (is) egy kupacban...

Kis barátnőm fejét bekötik. Az esküvő vendégei kapják majd ajándékba távozáskor, néhány szem drazséval megtöltve. És még csak nem is láthatom. Messzi országba vitte őket...

Megmutatom a talicskát is, amiben elhelyezik majd a vacsoraterem egyik dekorációjaként...


Érdekes hangulat egy esküvőhöz...de nekik ez tetszik.
És nekem is...:)

2010. április 18., vasárnap

Először a szabadságról...és még négy foltról

 Időközben eszembe jutott, hogy nem is vagyok annyira kezdő foltvarró. Nagyon tarkát varrtam már. Réges - régen (vagyis nem is annyira régen...) volt (van az még most is...) egy kollégium Kecskeméten. Ott laktam pár évig főiskolásként. Amikor beköltöztem, vinni akartam valami nagyon "otthont" és valami olyant, ami biztos csak nekem van. Sose felejtem el azt a sok, a szobámból kifelé hátráló és engem nagyon kételkedőn néző...:) embert, amikor meglátták az ágytakarómat.
 Miután kellő négyzetméternyi anyagdarab összegyűlt varrónő anyukám műhelyében, szín és egyéb válogatás, szabás nélkül egymásra fektetve, takarással összevarrtam szépen sorban az összeset. Még csak nem is szegtem el a végén. Annyira csúnya volt, hogy nem lehetett nem észre venni. Aztán híre járt a koleszban... és jöttek...csodájára jártak... barátságok kötődtek...no meg "üzletek", mert aztán kiderült, hogy nem csak összevarrni, de egy kicsit szabni - varrni is tudok...

Valahogy így kezdődött. Azzal a SZABADSÁG VÁGGYAL, HOGY NEM MINDIG KELL ÉS MUSZÁJ SZABÁLYOK SZERINT ÉLNI...Olyan szabályok szerint legalábbis, amiket nem feltétlen rád szabtak, inkább csak rád erőltettek, elvártak...Azok meg szépen beidegződtek...

Akkor még nem tudtam, hogy foltvarrok...nem csak anyagokat, hanem lélektársakat...

Azt se, hogy még milyen sokáig nem leszek eléggé szabad hozzá...


(Nem profi foltvarróknak, tanulni vágyóknak!!!)

Mondtam, hogy egy kicsit izgulok a tarkaság miatt...:) De a követelményeknek megfelelően elkészült. Jó játék lesz. Olyan pofon egyszerűnek tűnik és azért bizony oda kellett figyelni...


Bármikor csatlakozhattok és nem kell minden blokkot elkészíteni. Viszont később egy - egy foltmunka tervezéséhez az elkészült blokkok jól jöhetnek.
Nézzetek be a többiekhez is, azokhoz, akik még csatlakoztak...

2010. április 17., szombat

Mintha a kerek...

...egy hetes blogos létem alatt, csak itt ültem volna a gépnél...

Pedig nem. Na jó! Elég sokat.:) De ugyanúgy végeztem mindennel. Pontosabban nem maradtam el több dologgal, mint szoktam. :) Csak még sose futkostam ennyit  a géphez...:)

Köszönöm szépen ezt az első hetet Nektek. A hozzászólásokat, a leveleiteket, a válaszaitokat, a dicséreteket...

Hétfőn Rita blokkjait hozom. Zöld, piros, lila, narancs és citrom színek. Egyszerre! Sose varrtam tarkát...Mi lesz velem?... Izgulok!:))) A gyerekeimre bízom a színek válogatását. Több elemet is kiszabtam egy-egy blokkhoz, kíváncsi leszek, hogyan variálják.

A hétvége az övéké általában...így most az enyém is.:)

 Hétfőig egy kis desszert, csakis édesszájúaknak!




A habcsókokból ennyi maradt, itt várnak új otthonukra. 
Napsütéses szép hétvégét mindenkinek!

2010. április 16., péntek

Olyan régóta...


...készülök arra, hogy nekem is legyen egy olyan igazi..., tarka-barka, foltvarrós, blokkgyűjteményes takaróm. Néhány tradícionális blokkot ki is próbáltam már, de mereven ragaszkodtam az egymással harmonizáló színekhez, sőt egy szín árnyalatait mertem csak egymással kombinálni. Így aztán többnyire az lett a vége, hogy - mivel sose volt egy színből megfelelő mennyiségű anyagom, kivéve ezt a pirosat, amit azóta sem hátlapoztam és béleltem...:) -,



a blokkokból kispárna lett, a kispárnából pedig ajándék.

Foltos találkozókra nem nagyon merek menni, mert ilyen helyeken (pontosabban ahol eddig én megfordultam) mindenki mindent tud már.  Az is, aki tanulni megy... rajtam kívül. Olyan szakszavakat hallgattam helyenként, hogy utána nem győztem szakszótározni...
Mire pedig fejben már "mindent tudtam" ahhoz, hogy "igazi" foltvarró legyek, addigra vagy egy (kettő, három) gyereket szültem, vagy elhelyezkedtem tanítani és más irányban éltem ki kreativitásom.






Eljött az ideje. Rita segít blokkgyűjteményből takarót varrni. Nekem is és ha szeretnéd, akkor neked is. Precízen, érthetően, blokkonként. Önzetlenül. Kérdezhetsz is tőle, nagyon kedvesen válaszolni is fog, kipróbáltam.:)

A babavarráshoz is kedvet kaptam Apró Zsuzska öltögetése közben. Abban, hogy egy olyan igazi babát varrjak, Aledi segít...majd. Neked is. :)

Nagyon jól érzem magam a hozzájuk hasonló emberek között...

2010. április 14., szerda

Különleges embereknek...



"Mélyen legbelül mindenki meg van győződve róla, hogy ő különleges. Isten így vicceli meg az embereket. Minden alkalommal, amikor teremt egy új embert, mielőtt ledobná a földre, ezt súgja a fülébe: "Te különleges vagy. Más vagy, mint a többiek!" De mindenkivel ezt csinálja, ezért mindenki ezt hiszi magáról, csak a legtöbben nem mondják ezt ki hangosan, mert attól félnek, hogy ezzel megbántják a többieket. Meg egyébként sem tudnának meggyőzni róla senkit, akkor meg minek törjék magukat?

Ha azt mondod valakinek: "én különleges vagyok" - nyilván nem fogja elhinni, mert mélyen legbelül úgy érzi, hogy ő a különleges. Senki sem különleges. Vagy pontosabban fogalmazva: valójában mindenki az. Senki nem átlagos, de egy másik perspektívából nézve mindenki az.

Bármit is gondolsz magadról, gondold ugyanazt a többiekről is. De akkor ne feledd, hogy a különlegességeddel nem vagy egyedül. Ráadásul nem csak az összes többi ember, de minden más is épp olyan különleges és egyedi, mint te vagy: a fák, a madarak, a folyók, a sziklák - az egész létezés különleges. Nem is lehet másképp, hiszen ebből a létezésből lettél te is, és ebben a létezésben fogsz majd eltűnni is - a része vagy.

Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem is létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy." 

( a forrásra nem emlékszem, kézzel írt naplómba jegyeztem le egyszer valahonnan )

 Szeretettel ajánlva azoknak az ALKOTÓ EMBEREKNEK, akik szívvel-lélekkel, alázattal,  jogos büszkeséggel, gyermeki örömmel és néha morcogással, szárnypróbálgatással vagy már szárnyalással...adnak nekünk, egymásnak magukból, maguk módján valamit, hogy megmaradjon ami egyszer már szép volt, vagy létrejöhessen ott is, ahol még nem mutatta meg magát...

2010. április 13., kedd

Itt ül egy kis kosárban...

Addig, amíg nem süt a nap, nem varrok! - mondtam magamnak tegnap a nem szűnő esőt nézve. Mert mindenhez olyan kelletlenül nyúltam, mint aki először lát ollót, tűt, cérnát.
Estére aztán ezt egy kicsit megbántam, mert nem múlhat el nap, hogy legalább egy gombot ne varrjak fel valamire. Akkor vagyok nyugodt.

Esti bolyongásom során aztán találtam valamit! Tavaly kaptam a gyerkőcöktől szülinapomra egy pici kreatív csomagot. Nekiláttam és fáradtságot nem kímélőn be is fejeztem Apró Zsuzskát. (Emi lányom szerint ez a neve. Jobb ötlet híján így is hagyom.)


Most itt ül egy kis kosárban az erkélyen és azt mondta, szólni fog, ha süt a nap. Addig is befejezek néhány bugyrot, mert várnak rá. Napsütés ide, napsütés oda...


2010. április 11., vasárnap

Csiguszpróba

A napokban olajzöld ruhafestékkel  pácoltam fa golyóbisokat és sajnáltam kiönteni az alig használt festéket. Gyorsan beledobtam egy darab lepedővásznat. Az eredmény nem is lett rossz. Még korábbi kreatívkodásom egy csiguszvirág elkészítése volt - hát persze, hogy zsákvászonból -, amit hirtelen - hamarjában összepárosítottam ezzel a festett anyaggal.


Még nem tudom mi lesz belőle, de nem mutat rosszul már most sem együtt. Még gondolkodom rajta, a végeredményt pedig majd felteszem. Szeretem ezt a nagyon egyszerű motívumot.

A "Lassan járj, tovább érsz..."

...mondás alapján nekifutok újra a blogolásnak. Zsebimamát egyelőre hagyom szunnyadni. Azt hiszem egy kicsit sokat akart a szarka, csak nem bírta a farka, vagyis inkább a tolla...

Nem szólásokról és közmondásokról írok majd a későbbiekben...:)

Meskás és egyéb varrományok, kreatív ötletek bemutatására hoztam létre ezt a blogot. Lesz azért szó gyermekeimről, olvasmányokról is. Imádom a bölcsességeket akár ezerszer is elolvasni és másokkal megosztani. :) No meg a fotózás! A szép és érdekes fotók a gyengéim.

Számítástechnikából nem lettem okosabb Zsebimama óta sem, de mint ahogy a bejegyzés címében is írtam: lassan...

Ahogy olvasgatom ezt a "kis" kreatív és összetartó blogos társadalmat, majd csak akad néhány segítő köztetek mit és hogyan kell...

Egy zsáknyi szeretettel köszönöm szépen előre is! :)