Különleges embereknek...

"Mélyen legbelül mindenki meg van győződve róla, hogy ő különleges. Isten így vicceli meg az embereket. Minden alkalommal, amikor teremt egy új embert, mielőtt ledobná a földre, ezt súgja a fülébe: "Te különleges vagy. Más vagy, mint a többiek!" De mindenkivel ezt csinálja, ezért mindenki ezt hiszi magáról, csak a legtöbben nem mondják ezt ki hangosan, mert attól félnek, hogy ezzel megbántják a többieket. Meg egyébként sem tudnának meggyőzni róla senkit, akkor meg minek törjék magukat?

Ha azt mondod valakinek: "én különleges vagyok" - nyilván nem fogja elhinni, mert mélyen legbelül úgy érzi, hogy ő a különleges. Senki sem különleges. Vagy pontosabban fogalmazva: valójában mindenki az. Senki nem átlagos, de egy másik perspektívából nézve mindenki az.

Bármit is gondolsz magadról, gondold ugyanazt a többiekről is. De akkor ne feledd, hogy a különlegességeddel nem vagy egyedül. Ráadásul nem csak az összes többi ember, de minden más is épp olyan különleges és egyedi, mint te vagy: a fák, a madarak, a folyók, a sziklák - az egész létezés különleges. Nem is lehet másképp, hiszen ebből a létezésből lettél te is, és ebben a létezésben fogsz majd eltűnni is - a része vagy.

Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem is létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy." 
( a forrásra nem emlékszem, kézzel írt naplómba jegyeztem le egyszer valahonnan )

 Szeretettel ajánlva azoknak az ALKOTÓ EMBEREKNEK, akik szívvel-lélekkel, alázattal,  jogos büszkeséggel, gyermeki örömmel és néha morcogással, szárnypróbálgatással vagy már szárnyalással...adnak nekünk, egymásnak magukból, maguk módján valamit, hogy megmaradjon ami egyszer már szép volt, vagy létrejöhessen ott is, ahol még nem mutatta meg magát...