Volt egyszer...

...egy nagyon-nagyon kedvenc pólója Emike lányomnak. 

Olyan, ami vele nőtt sokáig, met vannak olyan kedvenc ruhadarabok, 

amik egyszerűen kinőhetetlenek. 

Aztán egyszer mégis eljön az az idő... De megválni akkor lehet az ilyenektől.

Ilyenkor csak pakolgatjuk egyik helyről a másikra,

míg nem olló, egy darab vászon, varrógép, egyéb kellékek...

és persze egy kis kreativitás segítségével születik valami új.

Egy új táska. Monoklis, kalapos macskával. Csak ezt mentettem meg a pólóból, a táska saját készítésű.A csokornyakkendő a bélés anyagából került a cicus nyakára.

Használatban...

Szereti. 

Ballagásra...

...még mindig.

Egyszer CD-knek:
(mennyi ilyen készült már!!! :)

...és az Aranyalma oviba tarisznyák az emlékeknek:

Nem unatkozom.

Jövő héten osztályozó értekezlet,

 a kreatív tábor előkészítése, 

kislányom ovis ballagása, 

kiköltözés a koleszból...

... de már van nyelvvizsgánk (a 15 éves Zsuzskámé, középfokú angolból),

emléklapunk az országos Janikovszky Éva meseíró pályázatról, 

ahol döntősök között járt a 12 éves fiam. (Majd felteszem a meseblogba a meséjét...)

A Picike egyelőre csak a fogait cserélgeti... és az idegrendszeremet próbálgatja az este 11-kor feltett kérdéseivel: "Anya! Ma még nem is játszottunk! Mihez lenne kedved?"

V a k á c i óóóóóóóóóót!!!!!!!!!!!!!!!

Húsvéti, anyák napi ...

... after - before a konyhában.:)

Lesz még bőven könyörgés (anya! ugye holnap is???) és ötlet,
alkotós napunk is a gyerekeimmel, 

de ez a romhalmaz, ami keletkezett közben!!!!

Kibírhatatlan...

Valahogy menet közben ez a látvány sose tűnik fel.

Szerintem pár napig az ölünkben eszünk, nem a konyhaasztalon...:)

És alig látszik valami a végeredményből...:(

Viszont feltöltődős, boldog délutánunk volt megint.

És az megunhatatlan is, és a kupit is megéri.

Amúgy pedig - egyúttal - elkészült a húsvéti játszóház tervezet a sulimba. 

Olcsó és kevés alapanyagból sokat és mutatósat...

Elsőre ennyi, de tényleg bőven akad még ötlet. 

Csak mindig az utolsó pillanatban... 

Ha én egyszer utolérem magam, az csoda lesz!!!

(Hiszitek, nem hiszitek, miért ne hinnétek, varrok is... 

Semmi újdonság, de a varrógép is üzemben van.)

Az igazság pedig az, hogy néha úgy érzem,

 játszani járok a munkahelyemre!:)

Ezt még megmutatom:

A fiam festménye.

Nagyon mutatós és egyszerű technika, 

ha valakit érdekel, szívesen leírom a "receptjét".

Nagymamiknak, keresztanyuknak... pl.

Szép hetet mindenkinek!

Anya! Hol van...

...az a két bugyor, amit Briginek és Emesének viszek a Sulikarácsonyra?

- Anya!?? Itt vagy?

anya (= én) mélyen hallgat... egyenletes, mély légzés... nem mer az órára nézni... meg úgy általában fel sem... a tenyerébe ejtett arcával...

- Anya!?

anya (= továbbra is én, de már megkérdőjelezem létezésem valóságát...) pörgeti képzeletben autójában a kilométereket Almádi felé... mind a százat...

Mert elkészíteni a busz indulásáig két bugyrot 50 perc alatt.... lehetetlen...

Ki megy Emiért az oviba? Hogyan adom oda Bencének a lakáskulcsát, amit pont ma!! itthon hagyott...

- Anya! Hol keressem? A polcon már csak egy bugyor van. Az meskás, nem? Hol a többi?...

anya (= határozott, bátor én...) , mintha semmi gond nem lenne... és az idő, mint a tenger - lenne, válaszol:

- Válassz ki gyorsan két-két színt kislányom az anyagok közül!

- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!...

  Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!.....

DE. - anya nem magyaráz, szab és varr...

Miért is mesélném el ennek a csacska angyalnak, hogy az elmúlt hetekben néha már abban sem voltam biztos, hogy a megfelelő helyre postáztam-e az adott megrendelést, vagy felvarrtam-e a gombot, vagy biztosan kéket kértek-e a táskából? és nem a drappnál maradtunk?

Hogy is értené? Neki még más a dolga....:)

Ollócsattogás, gépberregés, tűzés, szegés, pántozás.... 

-Zsuzska! egy bugyor Emesének...!:)

További ollócsattogás, gépberregés, tűzés, szegés, pántozás.... 

Az órára való óvatos pillantásaim... 

Alternatív megoldások tervezése a lányom visszautaztatására a koleszba...

Már csak egy golyó, egy csomó...

- Kislányom! Biztos, hogy sárgát akartál Briginek?

- Anya?......................Kész?????????

Mindent Zsuzskám választott a bugyrokhoz a lányokhoz illően.

Részemről semmi megfontolt és különleges anyagválasztás,

semmi csipke...

A sárga anyag főleg nem a kedvencem.

De ezt a két bugyrot soha nem felejtem el...

És a lányom arcát sem, amikor elkészültek...:)

A Dunaföldvárra döcögő buszt (amit sikerült végül is 2 perccel lekésnünk) nevetve előztük meg fürge kis Corsámmal. A csatlakozó buszra viszont 10 percet kellett várni...  Ez éppen elég volt arra, hogy kipihenjem magam annyira, hogy még este befejezzem a hét tulipános zsákvászon zsákot, amit reggel postáznom kell.

A gombokat még reggel felvarrom, és elmegyek szabadságra... elfáradtam.

És Ti hogy álltok, lányok? 

Meddig csináljátok?

Még bírjátok?

:)

Vénusz...

...születése dadaista értelmezésben.:)))

Ez volt ugyanis a feladat...

Gyerekekkel, testvéremékkel és barátokkal alkottuk ma délután.

Kreatív Töltet elnevezést kapta az a foglalkozás, ahol ma és a múlt héten is jártunk.

A következőt sem hagyjuk ki, az biztos!

Azt hiszem ismertek már annyira, hogy tudjátok mennyire gyengém az ilyesmi...:)

Eszméletlen jó volt!

A MŰ:

(figyelmetekbe ajánlom a részletes tanulmányozást!:)))

(A Nő, mint...)

A mi kis alkotó csapatunk:

Legkisebb gyerekem igazgat valamit:

Utolsó simításaim:

(azért tűnt el a kezem, mert éppen nagyon -nagyon festek:) 

Innentől a többieké...

Le a kalappal a tizenéves diákok és nem utolsó sorban a tanáruk (Roho) előtt.

Náluk már látszik a képzettség is...

Ezek után most már egyensúlyban vagyok.:)

Az utolsó kupac Mikizsák holnap elhagyja otthonom.

Nem is bánom.

Kicsit sok volt...

Gyerekem...

...tervez.

Na nem az én stílusomban!:)))

...és egy kicsit remélem, hogy nem is magára...

Jó lesz figyelnem a gimisemre!:)))

De le a kalappal!

(Zsuzska lányom Balatonalmádiba jár kéttannyelvű gimibe, kilencedikes okos tojás:). 

Semmi divattervezés, semmi ruhaipar... 

ezért is csodálkozom, hogy ilyen jött ki a kezéből, a semmiből. 

Sose tanult divatrajzot...)

Láncfestésnek...

neveztük el azt a tevékenységet, amit a gyerekeimmel ma délután játszottunk.

Játékszabály:

Végy annyi rajzlapot, ahányan vagytok és üljetek körben az asztalhoz...

Fessetek a papírotokra egy tetszőleges vonalat, pöttyöt...bármit!

Add tovább a rajzodat a melletted ülőnek...

és folytasd egy újabb elemmel, immár nem a saját megkezdett papírodon.

Csak úgy, ami eszedbe jut.:)

Megint tovább adod...

és ez addig megy láncban, amíg el nem tűnik a festék alatt a fehér rajzlap.

Ajánlott korosztály: óvodástól nyugdíjas korig.:)

Kellékként egy adag pattogatott kukorica jól jön,

nem csak mert finom,

hanem mert ki lehet próbálni, hogyan fog rá a tempera...

 (lehetőleg ne egyétek meg, bármily csábítóan is néz ki.)

És persze az elmaradhatatlan zenehallgatás, beszélgetés...

Az őszi szünet fénypontja volt ez a játék. (eddig:)

Próbáljátok ki! Nagyon szórakoztató és.... a végeredmény?

Kamaszodunk...

...kamaszodunk. Márkaláz, vagyis egyelőre hőemelkedés...

Remélem múlandó, mert ezeket a médincsájna termékeket aranyárban mérik. 

Azért egy Converse tolltartóra és egy eredeti  Converse tortára futotta...:)

tejszínhab, szórócukor: Emi

Converse All Star marcipánból: Zsuzska

tészta, krém: "deanyaugyetecsinálod? - igen...:)

Azért így mégiscsak más lett a hozzáállásom a divathoz...

Kópé fiam lett 11 éves...

...a kalóz jelmeze egy meseszerepéhez kellék, de le nem vette volna ünnepléskor sem...

Converse..., kamaszkor..., ide vagy oda...:)

Kékben...

...milyen más! Csak fotón tudom összehasonlítani a sárga testvéreivel... (hol van már a nyár...)

Gyermekeim iskolájában még kötelező az egyenruha. Zenetagozatos iskola, így rengeteg énekkaros szereplésen vesznek részt a gyerekek, ezért van szükség erre. Ebbe az iskolába jár az a leányzó is, akinek készül a megrendelt színben ez a hetedik - nyolcadikosok körében már nagyon "menő"... nem klasszikus... vállon átvetős... folyosón ledobálós... nyúzható...jól megpakolható...  sok zsebes... másnaknemleszilyen... táska.:)

A gombvirágosok fazonjában, sötétkékben.
Az ilyen felirat alatt látható kockás anyag, az úgy nevezett "móriczos" egyenruha anyaga... csak belecsempésztem!!! Remélem nem vétettem nagyot a leendő tulajdonosa ellen...
Nekem jól esett ebben - az általam legkevésbé szeretett - színben is eljátszadozni a szirmokkal. Majd kész állapotban is mutatom. Most még a ragacsolás is hátra van...

Holnap egy másik kékkel jövök és másik applikációval...
Remélem. :)

Elállt...

...a lélegzetem.

Emi lányom így játszik...

Alkotott egy kompozíciót a mai szerzeményeiből a lábtörlő sarkán, (kisebb botanikus kert az erkélyünk...), amit kizárólagosan csak ő fotózhatott...
Nincs még hat éves...Lehet, hogy ez elfogultság és "véletlenül" is sikerülhetett így ez a fotó, de szerintem... profi beállítás...:)

 ( négyzetre én vágtam...
a cérnát is én szórtam el,
 ami a függőhídja lett egy termésnek...:)

Megkerestem...

ezeket a réges régen készített "cartes ATC"-ket, mert a múltkor olvastam Hokatánál erről. Gyanítom, hogy már akkor beleszeretttem ezeknek a készítésébe. Igaz, akkor még nem törekedtem egy kicsit sem egyediségre a varrásban (nem volt pl. Meska...), örültem ha hasonlót el tudtam készíteni, mint ami megihletett. Így történt ezekkel is.

Készült egy nonfiguratív...

...egy geometrikus...

...és egy virágos.

Ezen mintha már látszana némi "shushannás" beütés...:)))

Játék is tartozott hozzá Hokatánál...csak akkor is minimumra vettem a blogolós létem és azt hiszem el tart még ez egy ideig... 

Nem tudom... még nem látom át a teendőimet... Csak azt, hogy akad bőven. Tény, hogy nagyon megváltozott minden a koleszos távollététől. :( De frenetikusan jól van... Féltékenyen szólva...túl jól... Nélkülem is...:))) 

Indulás előtt, kollégiumba költözéskor... 

Eddig két ötös angolból...kéttannyelvűben!!! Jajjh! Hát persze, hogy nagyon büszke vagyok rá...:)))

Megyek is, felhívom...:)

Gólyatábor...

...előtt...

nnnnna!!!... eddig volt mindhárom CSAK az "enyém"... :(

aztán utána...

neszenekedgyereked...:)))

később azért megpróbált egy kicsit visszaminősülni tesónak...

hosszas könyörgésemre beállt pózolni :)

beleszagoltam egy jó mélyet a nyárba,

 a Balatonba,

 sóhajtoztam is eleget,

megráztam amúgy is szélfútta,

 vízborzolta hajamat, magamat...

holnap még elmegyek a blogtalálkozóra...

amit már alig várok Csajusok!!!

és azután

viszlát nyár!

jó reggelt ősz!

hajrá suli!

hórukk Singer!

...

vagy ki tudja azt még?

Boszorkányos...

...sorsolás történt. Mielőtt kiderül kié lesz a levendulás zsákom...zsák szeretetem...szeretet-zsákom..., le kell írnom egy boszorkányos történést...

Délutáni kávézgatásom alatt bekukucskáltam egy igen népszerű közösségi oldalra (fb), hogy meglessem, mi újság kreatív és egyéb ismerőseim háza (műhelye) táján...

Kosárnyi levendulám láttán, Elza megszólított és egy ideig elcsevegtünk. Tréfás megjegyzésére reagálva annyit írtam neki, hogy majd megmondom a gyerekeimnek...- akik egyébként lelkesen írogatták a kis cetliket a sosoláshoz -, hogy Elza feliratúból készítsenek jó sokat...

Nos...semmi ilyesmit nem gondoltam komolyan, tudtuk ezt mindketten ...sőt kedves ÖSSZES OLVASÓM remélem eszetekbe sem jut, hogy ilyesmit tennék valóságban, csak...

...néhány órával később sorsoltunk.

 Kisebbik lányom egész nap készült a jeles eseményre, 

kedvenc blúzát magára öltve,

 különösen alapos (és kivételesen hang nélküli) fésülködés

 és asztal rendezés után...
arra is gondosan ügyelve,
 hogy látszódjék a két kipotyogott fogacskájának a helye...

kihúzta a nevet...

ELZÁÉT!!!!

Nem hittem a szememnek!

Na de...

...éppen a fent leírtak miatt, ez így nem maradhatott...

Sose hinnétek, hogy nem bunda volt, sose...:)))

Így aztán új nevet is húzott Emi 

és két zsákocska megy az útjára...

A másik

RÉVÉSZ CSILLÁHOZ,

az ő gyönyörűséges, napsugaras parókiájába utazik.

És természetesen minden száz és következő száz, és a következő száz első olvasóját és majd az utolsó előttit, a névteleneket és kép-teleneket...

Mindenkit még egyszer köszöntök nálam!

Várlak továbbra is szeretettel!

:)

(valamiért a bejegyzésem is elég boszorkányosan nem akart bekerülni...)

Tetszik, nem tetszik...

...ez a táska házon belül elkelt!

Addig - addig könyörgött a középiskolás... ( jajj, ezt de furcsa kimondani! )...tehát a lányom, míg a Meskára töltés előtt bekosarazta magának....Akarom mondani belakta magának...
Pedig még ez a zöld is remekül működik, ez volt a gombvirágosok prototípusa...

Lehet, hogy így végre lesz nekem is?
Mert akkor én most ezt stoppolom magamnak...:)

A boltba pedig még talán kijön a sárga gombvirágosok maradékából egy...aztán néhány hónapra lassan el lehet tenni a napsárgákat...:(

Helyzetjelentés...

...egy fotóval.

Elballagott..., megsérült..., erre a nyárra befejezte az óvodát...

A nyár elkezdődött... a napsütés elfelejtődött. A Duna magas vízállású és ... igen piszkos.

A "dolgozóm" átláthatatlanul rendetlen. Azért bizakodom...

Nálatok hogy s mint nyári szünetes, gyermekes kreatívok? :))) 

Miért bőg az ember lánya...

...amikor felvették a lányát az álomsuliba?
Balatonalmádi kéttannyelvű gimi. 90 km.

Megérdemli. Megdolgozott érte...nem könnyű bekerülni...
Na de éééén? Velem mi lesz? Brühühü...még csak most született...

"Nem mennél a (helyi) grafika szakra inkább?"- én.
"Jaj, anyaaa!"- ő.

Újabb zokogás...persze csak én. Ő fülig elégedett vigyor... Hosszú keze a nyakam körül...szedegetem a borsófőzeléket...jövőre kevesebbet kell belőle főznöm hétköznap...

Erre az elengedésre tréningezem kb. két éve magam, és miközben a fél világot végigtelefonáltam a jó hírrel, sorban dobáltam a  telefújt zsepiket...
Az én álomsulimba anno nem engedtek a szüleim... 26 éve fogadtam meg, hogy ez az enyéimmel nem lesz úgy...Nesze nekem!

Más lesz a világ. De jó, hogy van még másik kettő!...:)

http://www.youtube.com/watch?v=Iuy7-c38Z6M

Nagyon boldog vagyok...