És akkor lépünk megint...aztán boldogságkönnycseppek folynak az arcon végig a felismeréstől, hogy még mindig van hova lépni...
Észrevesszük, hogy már szaladunk...
És tudjuk, hogy ha akarunk...
ha nem állunk meg...
képesek leszünk szárnyakat bontva repülni is...
Szaladni lenne már jó....!
VálaszTörlésNéha boldogabb lelki szegényként...........
VálaszTörlésOlyan kényelmes és egyszerűbb lenne, ha lenne egy kölcsönzőbolt, ahova időnként beadhatná az ember a megtépázott lelkét, és kicserélné egy frissebbre, akár derűsebbre, könnyedebbre......... vagy nem is kölcsönzőnek kellene lennie, hanem végleges cserének.......
Álmodoztam az elérhetetlenségről................
Néha boldogabb szeretnék lenni lelkiszegényként.....
VálaszTörlésJavítottam...
Shushanna, gyönyörű példája vagy a bizalomnak. Olyan hatalmas bizalom van benned, amiről a többiek sokan csak ábrándoznak, ha mernek egyáltalán ábrándozni...
VálaszTörlésZaza! Szerintem a rajt állásban vagy...csatlakozhatok? Majd bátorítjuk egymást!
VálaszTörlésLarion! Ahogy tépázódik, csipkéződik is...Szép a csipke, nem?
Anikó! Nem állítom, hogy biztosan értem, amit mondasz...persze, mert most begörcsöltem...Biztos vagyok abban, hogy érted ezt az állapotot is! Remélem részese leszel a Hokata féle titokzatos szerveződésnek!:)