Egy szoknya...

...alja ( ???)
Pepita, pöttyös, csipkés... 

Puha, meleg szövet ...

Kötényruha inkább...

Mert fogynak a ruháim.

(ellentétben velem...)

Gyerekem...

...tervez.

Na nem az én stílusomban!:)))

...és egy kicsit remélem, hogy nem is magára...

Jó lesz figyelnem a gimisemre!:)))

De le a kalappal!

(Zsuzska lányom Balatonalmádiba jár kéttannyelvű gimibe, kilencedikes okos tojás:). 

Semmi divattervezés, semmi ruhaipar... 

ezért is csodálkozom, hogy ilyen jött ki a kezéből, a semmiből. 

Sose tanult divatrajzot...)

Láncfestésnek...

neveztük el azt a tevékenységet, amit a gyerekeimmel ma délután játszottunk.

Játékszabály:

Végy annyi rajzlapot, ahányan vagytok és üljetek körben az asztalhoz...

Fessetek a papírotokra egy tetszőleges vonalat, pöttyöt...bármit!

Add tovább a rajzodat a melletted ülőnek...

és folytasd egy újabb elemmel, immár nem a saját megkezdett papírodon.

Csak úgy, ami eszedbe jut.:)

Megint tovább adod...

és ez addig megy láncban, amíg el nem tűnik a festék alatt a fehér rajzlap.

Ajánlott korosztály: óvodástól nyugdíjas korig.:)

Kellékként egy adag pattogatott kukorica jól jön,

nem csak mert finom,

hanem mert ki lehet próbálni, hogyan fog rá a tempera...

 (lehetőleg ne egyétek meg, bármily csábítóan is néz ki.)

És persze az elmaradhatatlan zenehallgatás, beszélgetés...

Az őszi szünet fénypontja volt ez a játék. (eddig:)

Próbáljátok ki! Nagyon szórakoztató és.... a végeredmény?