Amikor semmi nem megy...

...rajzolgatok. Persze nem mindig, sőt elég ritkán mostanában. Pedig hihetetlen milyen terápia tud lenni...Csak úgy céltalan, hadd menjen a kéz amerre akar... Lecsendesítő, nyugtató, bajokat kigubancoló terápia...

Amikor a tű, a cérna, az olló meg a gombok és a színes, színtelen vásznak ridegen elutasítanak...Nem értem mi a bajuk velem néha, de nem engednek közel magukhoz...Sírni tudnék ilyenkor...Hiszen tegnap még annyi terv volt a fejemben! Annyi ötlet! Az olló a kezemben és a pár száz forintos anyagba nem merek belevágni...Mintha hatalmas lenne a tét!

Talán mert az. Mert én most már mindig is csak varrni akarok... Alkotva varrni... Nem baj, ha meg-megszakítja a folyamatot egy-egy sorozatnyi monoton munka, sőt jól is esik nem gondolkodni azon néha, hogy patent vagy cippzár, kék vagy zöld, selyem vagy vászon... de miért állítja le az alkotó energiákat?... Mert most valamitől nem megy, az egészen biztos...

Ilyenkor előveszem a ceruzát meg a rajzlapot  és kérdezek tőle...

Megpróbálom kiengedni a kezembe a választ, válaszokat...

És akkor ilyenek születnek az éjszakában...

Akkor én most megőrültem???

Nem érdemlem...

...meg a Cukker Bloggert. :(

Mert szabálytalanságokat követnék el. Például azért, mert Lidérckét nagyon-nagyon szeretem az öltögetéseivel, a Manócskáival, a házával, a gondolataival együtt.... azonnal neki küldeném vissza ezt a díjat. Még félreértené...
És azért, mert nem annyira vagyok tisztában a Cukker jelentésével. A Bloggerével se teljesen, de kezdek kiigazodni nagyjából... Közben mondjuk megkérdeztem Dorkát egy elektronikus levélben... Ő kedvesen elmagyarázta, hogy mit is jelent...Talán azért sem vagyok elég bátor megtenni  a válogatást...:) Olyan "ciki" a "cuki"... Mindjárt betöltöm a negyvent!!!

Aztán az is bajom a dologgal, hogy van benne olyan kérdés, amire ha válaszolok, csak egyetlen embert nem bántok meg... a kedvenc naplóírómat (van egyébként...sok, de van egy legesleg...) és a kedvenc megjegyzést írómat...(ilyen pedig nincs...nagyon szeretek mindenkit, aki ír egy-két sort....sőt itt köszönöm meg az eddigi összes bejegyzőnek a sorait...)

Ha valakit mégis érdekelne, hogy mik és kik a kedvenceim (írók, filmek, stb...), nagyon szívesen...A bemutatkozó oldalon különben néhány dolgot már elárultam magamról...

A kedvenc italom mondjuk nincs ott: a banánturmix és a tejszínhabos kakaó. Utóbbi csakis forrón...

És gyerekkoromban ez volt a kedvenc...hogy is mondjam cukker-om:

Egy pillanatra inkább keblemre ölelek mindenkit, akit megszerettem... a képzeletemben...

És ahogy Hokata is írta...

TALÁLKOZZUNK VALAMIKOR, VALAHOL...CSINÁLJUNK EGY NAGY BLOG (?)- BLOGGER(?) TALÁLKOZÓT! Induljunk útnak batyuval a vállunkon egymás felé...ismerjük meg egymás arcát, hangját...mondjuk meg a másiknak, hogy mi tetszik  munkáiban, írásaiban...és az sem baj, ha elmondunk olyant is, ami már rég kikívánkozott, csak valamiért nem ment...
Igaz, Colette? :)

Lidércke! Veled kezdem az ölelést... Jó? :)
És kérlek nyugtass meg, hogy nem haragszol...
És remélem, hogy a játék - számomra egyelőre ismeretlen -  indítója sem...

"Menyasszonyosdemégse"..., avagy mit csinál az ember lánya...

...ha a legjobb barátnője lánya (is) ballag?

Karkötőt. Rózsalugast. Ballagási csokrot, maradandót emlékbe...

Tehát:
Először meghallgatja a kérést.

- Tudod, olyan "menyasszonyosdemégse" csuklócsokrot szeretnék a lányomnak ballagásra..., selyemvirágokkal, tüllel, szalaggal, sima (lsd. később!!!) karkötő alapra, hogy emlék maradhasson...a többit rád bízom.

Elmentünk és megvettük a hozzávalókat. A selyemvirág rendben is volt, de hogy került mindehhez fűzöld raffia, néhány tavaszias színű fagolyó és egy áttört mintás karkötő alap, azt ma sem tudom. Azt meg pláne, hogy miért éreztem úgy, hogy gyerekjáték lesz az egész...
Most itt tartok, mit mondjak? Van még négy napom... jajj!

Ötletnek mondjuk nem rossz. Hátha valaki kedvet kap hasonlóhoz...

Kezdetben vala egy ilyen alap. Egy pötty ragasztópisztoly, aztán csak tekerem, tekerem a raffiát...

Nem árt egy hosszú csipesz hozzá és kellő lelkesedés. Ennél a fázisnál még garantálom, hogy lesz is, kedves Próbálkozó.

A rózsaszálakat (amiket egy vékony drótra illesztve, csokorba kötve árulnak kreatív hobby üzletekben), lehetőleg ne a virág tövénél vágd el, mert érdekes módon nem szirmokra hullik a virágod, hanem egy szép selyemcsíkra. No sebaj, jó lesz az majd valamelyik varrott alkotásodhoz...

Ezután feküdj le aludni, ha már kiszedegetted az ágyadból a felesleges raffiaszálakat...

Másnap:

Ragyogó napsütés!!! Irány az erkély (nekem az van, de a tágas terasz is megfelel erre a célra.) Itt aztán nem baj, ha szóródik a raffia, áramot hosszabbítóval kivezettem, kávé gőzölög, gyermekek jó helyen...folytassuk csak...!

Hát ennél a résznél hamarosan érdekes felfedezéseket tettem:

a) két vízhólyag...pedig mennyire kézre (ujjra) állt a karkötő, a lyukak miatt...

b) fémallergia...emlékszem már miért ajándékoztam el több kg bizsumat...

Rózsalugas készítése felfüggesztés alatt...

Sebtapasz keresése. Fél óra keresgélés után a mosógép mögött meg is lett...
De még mindig ragyogóan süt a nap!!! Nem adjuk fel!
Egy óra múlva itt a legkisebbem, tutti, hogy kell neki a rózsákból. Csokorba is kötöttem gyorsan három szálat..., merített papír - levélkékkel, raffiaszálakkal, hurkokkal. Ez a rész virágkötő tanfolyam nélkül is jól ment...:) Fent és lent is láthatod...:)

Nos... Majd ha elkészültem és kellőképpen felcsinosítottam ezzel-azzal (mert tervezem... egy-két raffia masni már a helyén is van, a többiről sejtelmem sincs... és kell rá majd valamilyen leomló dolog is...), akkor mutatom.

Addig is várom segítő ötleteiteket a folytatásra...

Szerencsére előbb a régi, bevált zsákocskámat készítettem ma el XL-es méretben, persze azt is ballagásra, megrendelésre... Valamivel jobban ment...:) Szeretem készíteni ezeket...

Derűs, vidám, gondnélküli, szép hetet mindenkinek!