...az a két bugyor, amit Briginek és Emesének viszek a Sulikarácsonyra?
- Anya!?? Itt vagy?
anya (= én) mélyen hallgat... egyenletes, mély légzés... nem mer az órára nézni... meg úgy általában fel sem... a tenyerébe ejtett arcával...
- Anya!?
anya (= továbbra is én, de már megkérdőjelezem létezésem valóságát...) pörgeti képzeletben autójában a kilométereket Almádi felé... mind a százat...
Mert elkészíteni a busz indulásáig két bugyrot 50 perc alatt.... lehetetlen...
Ki megy Emiért az oviba? Hogyan adom oda Bencének a lakáskulcsát, amit pont ma!! itthon hagyott...
- Anya! Hol keressem? A polcon már csak egy bugyor van. Az meskás, nem? Hol a többi?...
anya (= határozott, bátor én...) , mintha semmi gond nem lenne... és az idő, mint a tenger - lenne, válaszol:
- Válassz ki gyorsan két-két színt kislányom az anyagok közül!
- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!...
Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!.....
DE. - anya nem magyaráz, szab és varr...
Miért is mesélném el ennek a csacska angyalnak, hogy az elmúlt hetekben néha már abban sem voltam biztos, hogy a megfelelő helyre postáztam-e az adott megrendelést, vagy felvarrtam-e a gombot, vagy biztosan kéket kértek-e a táskából? és nem a drappnál maradtunk?
Hogy is értené? Neki még más a dolga....:)
Ollócsattogás, gépberregés, tűzés, szegés, pántozás....
-Zsuzska! egy bugyor Emesének...!:)
További ollócsattogás, gépberregés, tűzés, szegés, pántozás....
Az órára való óvatos pillantásaim...
Alternatív megoldások tervezése a lányom visszautaztatására a koleszba...
Már csak egy golyó, egy csomó...
- Kislányom! Biztos, hogy sárgát akartál Briginek?
- Anya?......................Kész?????????
Mindent Zsuzskám választott a bugyrokhoz a lányokhoz illően.
Részemről semmi megfontolt és különleges anyagválasztás,
semmi csipke...
A sárga anyag főleg nem a kedvencem.
De ezt a két bugyrot soha nem felejtem el...
És a lányom arcát sem, amikor elkészültek...:)
A Dunaföldvárra döcögő buszt (amit sikerült végül is 2 perccel lekésnünk) nevetve előztük meg fürge kis Corsámmal. A csatlakozó buszra viszont 10 percet kellett várni... Ez éppen elég volt arra, hogy kipihenjem magam annyira, hogy még este befejezzem a hét tulipános zsákvászon zsákot, amit reggel postáznom kell.
A gombokat még reggel felvarrom, és elmegyek szabadságra... elfáradtam.
És Ti hogy álltok, lányok?
Meddig csináljátok?
Még bírjátok?
:)
