Levél Mindenkihez!
Anikó!
Én tényleg elindultam...és tényleg haza kellett jönnöm félútról...okkal.
Hogy közben a gondolataimnak milyen teremtő ereje volt...Ki tudja?
Azt hiszem Te jobban nálam...De küzdök...már a szorongásból van a kevesebb.
Nyalka végére odaértem...ide nem. Mindkettő valódi okkal lett úgy, ahogy. De jó lenne naponta beszélni veled!...sok gubancot kioldani...
Jó, hogy itt vagy köztünk. Nekem a szavaid -
a mai különösen - bástya. Köszönöm.
Az ajándékaidat feltettem a magasabbik polcra. Megsimogattam őket és feltettem mosolyogva. Mert nem a mai nap volt az, amikor át tudtam volna adni, de a Tieid. A beszámolókból azt szűrtem le, hogy jócskán megérdemelted volna tőlem is. Személyesen fogom átadni, nem kérek postacímet...
Viki!
Tőled viszont igen...a kis levendulás zsákocskáid itt vannak mellettem a zongorán...:)
Hokata!
Ha tudnád mennyire szerettem volna egy
olyan kitűzőt...!:(
Colette!
Köszönöm, hogy beszéltél helyettem Ginával. Nem tudtam volna elmondani neki, miért fordultam vissza.
Ha a második sms-em nem tudtad volna átadni az összes, ott lévő ismeretlen ismerősnek, (amit persze nem is vártam el, nem gondoltam, hogy az üzenetemmel kellett volna egyesével szaladgálnod mindenkihez...:))),
akkor most utólag mindenkinek mondom, amit üzentem Colettel:
"Váltsátok meg a világot,
alakítsatok magyar kézműves egyesületet :))),
érezzétek jól magatokat!
Minden résztvevőnek zsák szeretet!"
Hidd el, hogy értelek! De nem csak ezért kedvellek...
Mikor és hol lesz a következő találkozó? Előre mondom, hogy úgy csinálok mint Évi. Inkább nem jelentkezem és megyek, mint hogy újra így legyen. Nem volt túl jó...:(
Viszont örömmel olvastam az összes eddigi beszámolót. Sokan vagyunk... sokan, ügyesen...:)
