Örülök Neked, hogy itt vagy! Már vártalak!

Kérlek, nézz szét nálam, ha valaki vagy valami felkeltette érdeklődésedet...

Nézelődj, olvasgass...

Írj nekem néhány jó szót, ha tetszik valami...és akkor is, ha nem:)

S legfőképpen érezd jól magad!

2010. augusztus 29., vasárnap

Kedves Gina, Makay Anikó, Colette, Viki, Hokata és Zazálea!

Levél Mindenkihez!

Anikó!
Én tényleg elindultam...és tényleg haza kellett jönnöm félútról...okkal.
Hogy közben a gondolataimnak milyen teremtő ereje volt...Ki tudja?
Azt hiszem Te jobban nálam...De küzdök...már a szorongásból van a kevesebb.
Nyalka végére odaértem...ide nem. Mindkettő valódi okkal lett úgy, ahogy. De jó lenne naponta beszélni veled!...sok gubancot kioldani...
Jó, hogy itt vagy köztünk. Nekem a szavaid - a mai különösen - bástya. Köszönöm.

Az ajándékaidat feltettem a magasabbik polcra. Megsimogattam őket és feltettem mosolyogva. Mert nem a mai nap volt az, amikor át tudtam volna adni, de a Tieid. A beszámolókból azt szűrtem le, hogy jócskán megérdemelted volna tőlem is. Személyesen fogom átadni, nem kérek postacímet...

Viki!
Tőled viszont igen...a kis levendulás zsákocskáid itt vannak mellettem a zongorán...:)

Hokata!
Ha tudnád mennyire szerettem volna egy olyan kitűzőt...!:(

Colette!
Köszönöm, hogy beszéltél helyettem Ginával. Nem tudtam volna elmondani neki, miért fordultam vissza.
Ha a második sms-em nem tudtad volna átadni az összes, ott lévő ismeretlen ismerősnek, (amit persze nem is vártam el, nem gondoltam, hogy az üzenetemmel kellett volna egyesével szaladgálnod mindenkihez...:))),
akkor most utólag mindenkinek mondom, amit üzentem Colettel:

"Váltsátok meg a világot,
 alakítsatok magyar kézműves egyesületet :))),
 érezzétek jól magatokat! 
Minden résztvevőnek zsák szeretet!"

Hidd el, hogy értelek! De nem csak ezért kedvellek...

Mikor és hol lesz a következő találkozó? Előre mondom, hogy úgy csinálok mint Évi. Inkább nem jelentkezem és megyek, mint hogy újra így legyen. Nem volt túl jó...:(

Viszont örömmel olvastam az összes eddigi beszámolót. Sokan vagyunk... sokan, ügyesen...:)

7 megjegyzés:

  1. Lesz még folytatás!
    Mindenkitől elnézést, hogy az események sodrában az üzenetet még Ginának sem adtam át. Én csak akkor eszméltem, hogy nicsak már VÉGE is, mikor még el sem kezdődött:-))))))))))

    VálaszTörlés
  2. hiányoltalak is, Te voltál az első, aki eszembe jutott, hogy nem vagy ott :(( természetesen nem elsősorban a zsákocskák miatt :) bár tény, hogy nagyon szeretnék már valami rendes illatolót :))) a boltiak borzalmasan vacakok... na de szóval, remélem, azért minden rendben, és a következőn találkozunk :)

    és van zongorád?? ah, otthon nekem is van, de már játszani sem lehet rajt.. Te zongorázol/tál amúgy?

    VálaszTörlés
  3. Végtelenül sajnálom, hogy visszafordultál, már csak egy kicsi lendület hiányzott :(( De megértem, és ha kell, a következő előtt elmegyek érted, és kézen foglak :))
    És nem az ajándékért, hanem a személyes találkozásért, de ezt te is tudod. Nem jössz festeni Colette-hez ? Mert mi megyünk Hokatával :))

    VálaszTörlés
  4. Kerestelek, vártalak... de leközelebb:))) úgye??? Remélem minden rendeződik és a személyes tali is összejön egyszer:)
    Virtuális ölelés..... és puszi Szaszi

    VálaszTörlés
  5. Gina!
    És ha szavadon foglak?:)))
    Nagyon jól esik, hogy most (is) írtál nekem...Köszönöm!
    Most (sem ) megyek Colette-hez, első hétvége a lányom először koleszos léte után...gondolod, hogy lesz mit megbeszélni...:)

    Szaszi!
    Úgy ám! Jócskán lenne megbeszélni, tervezni valónk! Lenne, lenne...lesz!!! Egyszer csak!:)

    Viki Tudod mit? Egyelőre csak a postázást ígérem. Az biztos meglesz...:)
    Amúgy zongoráztam, igen, de most a fiam a zeneművészke...és egészen ígéretes a tanára szerint...ő pedig zongoraművész...Meglátjuk...

    Colette!
    Először csúnyán összeráncoltam a szemöldököm, aztán gyorsan megbocsájtottam a megbocsájthatatlannak tűnő vétkedet.:)))))))))

    VálaszTörlés
  6. Szia Shushanna. Jaj Istenem... Most látom, hogy nem írtam le a választ. Hiába várod... Tudod milyen? Amikor elolvaslak, de azonnal még nincs megfogalmazódva az a válasz, csak úgy formálódik. És egyszer csak elkészül úgy pár óra múltán.... de nem írtam le. Sorry. Sajnálom nagyon. Most hogy itt járok, most döbbentem rá.

    Szóval. Akármerre is sodort el az élet, nincsen baj. Van következő. Lesz következő. Van alkalom beszélgetni, kigubancolni. Van az a kék takaró. És örülök, hogy én megismertelek. A többiek pedig csak irigykedjenek. Addig. Puszi. Anikó

    VálaszTörlés
  7. Én is Jaj Istenem, Anikó! Ez megint rendkívül kedves...Köszönöm!:)

    VálaszTörlés